Társ nélkül nem vagyok boldog úgy érzem semmi értelme akkor az életemnek miért van ez?

Bár jelenleg van párom de viszont nem vagyok mellette boldog. Volt már több kapcsolatom is és soha nem tudtam szakítani egyik barátommal sem egyszerűen nem tudtam elengedni őket csak kapaszkodtam beléjük. Mindig is ragaszkodó és szeretethiányos lány voltam már kisgyerekként is. Nekem soha nem hiányoztak a barátok számomra mindig az volt a fontos,hogy legyen mellettem egy társ aki szeret imád úgy ahogy vagyok. Egyedül nem tudok sokáig ellenni olyan üresnek érzem magam elesettnek. Semmi kedvem még felkelni sem ha nincs párom. De ha viszont van akkor meg szintén nem vagyok boldog mert a kapcsolataim nem működnek. A jelenlegi párommal is úgy vagyok,hogy már sokkal jobb lenne nélküle de viszont szakítani meg nem tudok nem vagyok rá képes mert akkor egyedül kéne maradnom én meg nem akarok. Kapcsolatból kapcsolatba menekülök és nem találom a boldogságom senki mellett. Egyedül viszont végképp nem vagyok boldog. Egy társ mindenképp kell aki szeret és akit én is szerethetek az én életem csak akkor teljes és boldog. Miért van az,hogy nem tudok társ nélkül boldog lenni? Ez mitől lehet? Ha rossz a kapcsolatom akkor se tudok kiszállni belőle csak szenvedek és ettől készülök ki teljesen.