Férfiak, mi a véleményetek erről a nőtípusról? Járnátok vele?

Önálló, talpraesett, a saját erejéből élő nő. Van egy garzonlakása amit a szüleitől kapott, adminisztrátor vagy recepciós, tehát megáll a saját lábán. Picit molett, de legalább van rajta mit fogni, csak a kutyák játszanak csontokkal. Nagyon vágyik egy társra.

Elsősorban férjet keres. Ha a kezdeti, randis időszakban ezt nem is árulja el, a kapcsolat komolyra fordultával már elvárja, hogy a férfi úgy 2-3 év után jegyezze el, mert neki ketyeg a biológiai órája, és az anyaságban szeretne kiteljesedni. Ha nincs eljegyzés, őrlődik: ha úgy érzi, van még ideje újból ismerkedni, randizni, az új pasival eljegyzést/házasságot lejátszani, dobbant a jelenlegi kapcsolatból, viszont ha úgy látja, már kifutott az időből, akkor a jelenlegi "papamacit" próbálja rávenni a házasságra és gyerMekáldásra. Szívesen használ érzelmekre ható érveket ("Ha kicsit is fontos lennék neked, elvennél..."), mert szerinte két ember között a szívükön át vezet az út.

Ha még fasorban sincs az eljegyzés és gyerMekáldás, ő már a leendő csöppség (manócska, pocaklakó) nevét próbálja kitalálni, excel fájlba gyűjti a különböző, jól hangzó germán (latin, indiai, ősmagyar) keresztneveket. Szívesen okítja ki csajpajtásasit a terhesség körüli praktikákról, vízben szüléstől a helyes táplálkozásig.

Ha megvan a házasság, útban a gyerMek, szívesen magára vállalja a közös családi fészek berendezésének terhét. A nő dolga, hogy puha családi fészket alakítson ki, a férfi dolga pedig, hogy biztonságot nyújtson, és megteremtse a pihe-puha fészek feltételeit. Természetesen a gyerMek az első, ezt kell tükröznie a család minden döntésének, autóvásárlástól kezdve a nyaralásig bezárólag.