Volt olyan, hogy nem cseréltetek elérhetőséget és soha nem találkoztatok újra valakivel?

Nekem volt, sajnos...nagyon bánom.

Még tini voltam, odajött egy nagyon aranyos fiú a discóban, táncoltunk, csók nem volt, nem fogdosott, udvarias volt nagyon, ami tetszett. De én foglalt voltam, bár nem volt jó a kapcsolatom kitartottam mellette.

Utólag kiderült kár volt.

Szóval a sráccal kimentünk a buszpályaudvarra beszélgettünk és ő egész végig aranyosan kicsit szorította a kezem ;) és mindenki hazament. Ő a haverjával én is és a barátnőm is külön. Kérte a számom, mindenki unszolt adjam oda neki, én barom meg nem adtam oda, mert akkor épp foglalt voltam. De honnan tudhattam volna hogy au akkori párom olyan csúnyán fog velem viselkedni...

Ennek a srácnak a nevét sem tudom, sajnálom, hogy legalább én nem kértem el a számát, arra sem emlékszem melyik településre utazott. Ennek 15 éve, mostanában egyre többet jut eszembe, nem is értem...meg sem ismernénk már egymást szerintem. Nagyon bánom, de ezen már nem tudok változtatni.

Nekem is volt full kedves udvarias ismerösöm. Olyanokat mondott hogy külföldre menne de miattam maradni akar nagyon szeretne velem járni es mondjam meg ha tetszik nekem jàrok e vele stb.

De akkor nekem ez tul nyàlas volt tul nyominak tünt igy a srác es nem is tudtam azzal a felelössegerzessel sem megbirkozni hogy ha miattam itthon marad en leszek majd a kihagyott lehetösegert a hibaztatott ha megsem ugy alakul a kapcsolatunk mint a mesekönyvekben.

Igy elutasitottam de söt kesöbb kerültem is annyira csendes cuki tipus szoval aki nem vonz mint ffi.

De az élet adott jo pàr pofont kemény mucho sràcoktol meg alfahimektöl, igazàbol jo pàr év utàn kezdtem el öt csak értékelni.

Es en is ott tartok, hogy a nevét sem tudom.de ugy rémlik tul egyszerü is azoval ha meg is lenne a neve sem talàlnàm meg mert kovacs szabo meg ilyesmi ha jol emlekszem a vez.neve. a keresztneve végképp törlödött. Csak tippelgetni tudok legböl.

8. Vagyok.

Viszont egy màsik ugyanilyen csendes cuki srácot "megtalàltam" név nélkül mert a haverjànak a neve beugrott, es veletlen beleakastam facen azaz meg sem ismertem csak megkerdeztem töle nem e ö volt az akivel kiskorunkban egy suli udvarára szöktünk be játszani. Gondoltam ugy is elfelejti az illetö a kerdest a nem ö az, de ha ö az nem tudom emlékszik e rà, de jött nagy mosollyal a válasz hogy igen ö az es emlékszik!:)

Es mesélt a haverjárol, a csendes, cuki srácrol, hogy ö viszont már nincs köztünk, öngyilkos lett. Nem tudom miert èrzem azt hogy nem igy alakult volna. Lehet rosszul erzem.