Valóban egoista lennék vagy inkább csak megvédem magamat a rossztól?

Azzal kezdeném, hogy mindig is sokkal másabb voltam mint a társaim. A lányokra, a párkapcsolatra vagy az életre mindig is máshogyan tekintettem. A húszas éveimben járok és kapcsolatot képtelen voltam kialakítani a másik nemmel. Azt tapasztaltam meg, hogy egy hozzám hasonló fiú nem érdemli meg a lányok figyelmét. Tizenévesen amikor még naív voltam vágytam a lányokra, a közelségükre, a szeretetükre. Ma már majdhogynem az ellenségemet látom bennük. Nem tudok egyikőjüknek sem bízni és távolságtartó lett a magatartásol velük szemben. A párkapcsolat és a szex számomra csak szavak, jelentessel nem bírnak. Megszűnt létezni számomra a szexuális vágyam. Nem akarok kötődni senkihez sem mert tudom ha lenne egy kapcsolatom nem érezném jól magamat benne. Olyan dolgokat kellene tennem amiket nem szeretnék és jelenleg szándékosan kerülöm őket. Az, hogy huszonévesen szűz vagyok és kapcsolati téren semmit sem tudok felmutatni engem az nem zavar. Nem aggódom,hogy nem lesz családom és amiatt sem, hogy nem tapasztalom meg a szexualitás örömeit sem. Nem kergetek hiú ábrándokat. A szüzességem számomra nem teher amitől meg kell szabadulnom hanem inkább olyan mintha nem is létezne. A mai lányoknak, nőknek nem egy olyan fiúra van szükségük mint amilyen én vagyok.