Ha egy Férfi nem egoista, énközpontú, akkor esélye sincs a lányoknál/nőknél?

Bizony, nem előny, mert az ilyen nem látszik magabiztosnak, keménynek, és nem tud átgázolni az akadályokon, pl nyomulni.

Persze ezt ahogy már írták, a nők le szokták tagadni, egyrészt mert ez tudatalatti dolog nekik is, másrészt nem illik bele a nők önmagukról sugárzott mítoszvilágába.

Igen, én is látom, hogy ilyenekre buknak, elsőkézből is mivel az exbarátnőm, még mindig nekem sírja el a dolgait, és az évben már 3 pasijáról örömködött nekem, hogy milyen kedves, menő srác, majd mindig 2 hónap múlva azon, milyen beteg, beképzeltek, akik unokahugit/öcsi mennyasszonyát/plátacicákat dugnak, lekezelik őt, majd dobják...

Az egoista, önző, önelégült irányítás mániás gyökerek pontosan ugyanannyira taszítóak, mint a megalkuvó, meghunyászkodó, konfliktuskerülő, szolgalelkű nyomingerek az egészséges mentalitasú és beállítottságú emberek számára.

Természetesen azért a zsák és a folt megtalálja egymást, így az egoista, öntelt férfiak és a sár sötét beképzelt nők egymásra találnak, ahogy a papucs lúzerek és házisárkányok is.

Széles a spektrum és te csak az egyik végletet látod, mert az ellenkező végén állsz.

Ettől még nem ez lesz a vonzó (ahogy a másik véglet sem), hanem a normális, felnőtt módon, a saját (és szerettei) szükségleteit prioritásnak tartó, egészséges önismerettel és magabiztonsággal bíró férfi.

Szerintem ez személyiség függő. Ha nem vagy alapvetően egoista és erőltetve próbálsz olyan lenni, az elég rosszul veszi ki magát. Mert ilyenkor megjátszod magad, azt meg senki nem szereti.

Lányok/nők sem egyformák. Nem leszek álszent, nekem nem jönnek be az aranyos, rögtön szerelmes fiúk. Persze az se ha valaki teljesen bunkó. Valahogy a középutat kell megtalálni a kettő között.

#7 Szerintem tökéletesen leírtad a lényeget. A többi mesét el kell felejteni.

Mindig az aranyközépút a lényeg.

Sokan félreértik a dolgot. Nem egy kö..csögnek kell lenni, hanem rendben lenni a saját egónkkal.

Egyszerűen kell, hogy fejben rendben legyen az ember magával, és ha vannak is hibái akkor vállalja azokat. A simulékony, állandóan a nő kedvében járó jellem általában visszataszító egy idő után.

A nők arra vágynak többnyire, hogy az egyéniségedbe, önmagadba, az egódba szeressenek bele... nem abba aki állandóan szerelmesen, érzelmesen talpnyal és behódol.

Ebben is van egy egészséges arány, mert ettől még lehet nyitott valaki és fontos hogy érdekeljen a másik is.

Jó példa amúgy, hogy a szerelmet nem nyálaskodással, meg állandó bókolással kell kifejezni, hanem tettekkel és akár elég egy nézés is, vagy pár őszinte szó a kellő időben.... de annak legyen ereje. Eleve általában izgalmasabb ha kicsit misztikus a férfi, nehéz kiismerni és nem csak első héten a térdedre borul szerelemben égve... aztán hamar unalmassá válik az egész.

Legalábbis nekem a nőknél akkor volt a legnagyobb sikerem, amikor őszinte, határozott kissé cinikus - csípkelődő de kedves voltam. Ez az őszinte énem és ennyi.

Evolúciós szempontból kell szemlélni a dolgokat.

Régen az archaikus időkben a férfiak kb 20%-a dugta meg az összes nőt, a maradék 80% pedig elesett a fajfenntartásért folytatott harcban. Az összes nő erre a 20%-ra hajtott mindig is és most is. Velük akarnak dugni a mai napig is. Ez a 20% pedig a kíméletlen, bunkó, szenvedélyes, hadonászós-kiabálós, tüzes férfiak csoportja.

Kegyetlen és nehéz világ volt. De őszinte valóság volt.

Azonban a judeokereszténység megjelenésével egy cukormázas ámde hazug világ jött el. Szeretet címszóba lett csomagola a gyöngék diktatúrája. Az evolúciós szabályrendszer a feje tetejére állt.

Mivel ugyanis az egy férfi-egy nő monogám kapcsolatok miatt minden férfinak jut egy nő, és nőnek egy férfi. Azonban a nők agya úgy alakult ki, hogy a mai napig is arra a 20%-ra bukjonak és azt tartsák vonzónak. A maradék 80% mindössze csak arra jó, hogy legyen egy balek, aki mögkeresi nekik a pénzt és fölneveli azt a gyerököt, akit titokban a 20%-ossal csinált.

Aki nem hisz nekem az nézzen szét. Miután megjelent húsz éve a DNS apasági vizsgálat, nem sok kellett, hogy be is tiltsák sok országban (pl Német o.) mert annyira sok botrány és jogi eset lett abból, hogy nem az az apuka, aki a gyerököt fölnevelte. Hát persze, hogy nem, mivel a nőknak még a mai napig is az a 20% kell, akik az alfahímek, akiknek a génjeikre pályáznak, akik a csúcsvadűszok voltak az archaikus korban. Ez a 80%, csak baleknek jó, hogy gyerököt neveljen föl (ők a jófiúk, a kedves, figyelmes férfiak). Ez a 80% hosszútávú kapcsolatra jó, mert megbízhatóak a gyerök fölneelésére, ám a szex terén minfid is ahhoz a 20%-hoz fognak vonzódni.

Tehát így értünk el egy cukormázas, ámde hazug világba.

Kérdem én, mi a jobb?

Annak a 20%-nak természetesen mindig jó, mert velük a nők állandóan dugni akarnak. A bunkó, magabiztos, temperamentumos, bőrkabátos latinó rosszfiúknak.

De mi a helyzet a 80%-al? Akik a kedves, békés, udvarias, nyugodt, figyelmes jófiúk. Vajon így jobb nektek, hogy hazug világban éltek és a nők sosem fognak vonzódni irántatok szex terén, csak balekok lesztek, akik majd fölnevelik a 20% gyerökeit? Vagy pedig visszatértek egy nehezebb ámde őszinte világba, ahol ugyan ugyan el fogtok esni, de legalább hősiesen harc közben estetek el?

Mi a dicsőbb? Harc közben fiatal életerősen hősiesen elesni vagy pedig hosszú szomorú szétmorzsoló hazugságban kínlódni aggkorig?

Ami engem illet, én inkább élnék egy kegyetlen és nehéz valóságban ami őszinte, mintsem egy cukormázas ámde hazug világban.

Aswad

Harc közben kell elesni én is azt mondom.

Más férfiakkal vívott harcban. Önmagad egyéniségéért vívott harcban.

Ezeket tanulni kell és lehet is szerintem..