Egyetértetek azzal, hogy akit egyáltalán semmilyen szinten nem érdekelnek úgy általában az emberi kapcsolatok, az ne csodálkozzon, ha nem jön neki össze párkapcsolat?

Személyes példa miatt abszolút nem értek vele egyet.

Soha nem érdekeltek az emberek, soha nem törtem magam azért, hogy szeressenek vagy emberek között legyek. Mégis mindig volt kapcsolatom. Valószínűleg azért, mert semmi görcsösség nem volt bennem emiatt, nem paráztam rá arra, hogy szeretnek-e vagy nem. Minden emberi kapcsolatom szinte tökéletesen működik, az emberek szeretnek pedig kicsit sem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, egyáltalán nincs igényem a társaságra. Nem utálom az embereket, nem vagyok antiszociális, nagyon pozitív ember vagyok. De nincs igényem más emberekre.

Persze, vannak emberek akiket szeretek és akik közel állnak hozzám, de ha nem így lenne nem hatna meg túlságosan. Baromi gyorsan növök ki embereket, nem nagyon van rám hatással ha valakivel megszűnik egy barátságom. Mégis 10 éve vagyok a párommal, szerelmesek vagyunk és tökéletesen működik. Előtte is jó párkapcsolataim voltak. Attól, hogy úgy egy az egyben nem érdekelnek az emberi kapcsolatok még baromi jó szociális érzékem van, soha nem volt gondom vele. Ettől még vannak adott emberek, akiket nagyon szeretek. Párkapcsolatokon kívül általában csak használom az embereket, de ha valakit szeretek abba minden energiámat belerakom.