Miért van az, hogy számos nő csak akkor mer szakítani a régi barátjával, amikor már összejön az újjal? És ők ezt normálisnak tartják. Mert ahogy fogalmaznak fontos nekik a biztonság.

Igen, ez leginkább a biztonságról és a kényelemről szól, ami jelen esetben csak némi gerinctelenség árán valósítható meg, na de kit érdekel mások lelki világa, neki legyen jó, ő a világ közepe:

- mivel a párja semmit nem sejt abból, hogy épp lelépni készül, ezért ha valamiért mégsem jön össze az új kapcsolat, simán maradhat a régiben (senki nem tud meg semmit)

- még ha le is lép, a párját ez mint derült égből a villámcsapás éri, így ha pár hét/hónap alatt kiderül, hogy az új kapcsolat mégsem akkora főnyeremény (és nincs egy még újabb a láthatáron), akkor viszonylag egyszerűen visszaléphet az előzőbe, mert az előző párja még nem tudta lezárni a kapcsolatukat

- szülőkhöz derogál visszamenni, egyrészt az "ugye én megmondtam..." kezdetű szentbeszédek miatt, másrészt a szabadság után senki nem vágyik vissza a szülői felügyelet alá

- önmagát egyedül képtelen fenntartani a megszokott színvonalon, ezért nem kockáztat