Az itteni férfiaknak miért ennyire mumusuk az elutasítás?

Ha már a háborúnál tartunk nem ártana tisztázni pár dolgot. Több embert ismerek, akik valóban részt vettek igazi háborúkban.

Hiába keménykedik valaki a háborúban, hogy ő mekkora nagy Jani, de a traumák csak később, akár több év múlva jönnek elő.

Egyik rokonom mesterlövész volt anno a háborúban. Egyszer egy bombatámadás érte azt a házat amiben volt, kapott egy hatalmas ütést a fejére, de pár nap pihenés után gond nélkül túlélte. Látszólag semmi baja nem lett tőle. Azonban több mint húsz évvel később amikor kórházba ment agydaganatot diagnosztizáltak nála. Annak az ütésnek, amit akkor a háborúban kapott és látszólag semmi komoly hatása nem volt, csak több évtized múlva jöttek elő a következményei.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy hiába adja most valaki itt a nagy hőst, hogy mennyire kibír mindent és nem rendíti meg semmi sem, lehet, hogy ezeknek csak jóval később utólag lesznek meg a lelki hatásai. Olyan mint pl, Harry Houdini, aki mindenkinek dicsekedett azzal, hogy olyan erős hasa van, hogy bárki hasba ütheti. Kapott is erősebbnél erősebb gyomrosokat, amik látszólag egyáltalán nem ártottak neki. Addig míg a végén vakbélgyullladásban meghalt.

"Amúgy még nálad is tovább megyek: mi van ha bunkón elküld?

Semmi.

Legalább gyorsan túl vagy rajta." hát lehet te szereted én kihagynám ezt te pancser.jobb a net.amugy meg ha élőben nekiállna bunkózni a fejét leverném az ilyennek.