Ez most akkor az én jellemhibám?

Sziasztok!Nagyon röviden akarom leírni.22 éves lány vagyok,tavaly kezdtem a fősulit ami közel van,tehát a távolság nem lesz probléma a kérdésemben.Megismertem kb. 4 hónapja egy nőt,ám nem az egyetemen,hanem baráti körökben,ő 40.Már férjes,gyerekek nincsenek,és amolyan nyitott házasságban élnek,mert a nő biszex,és mindenképp igényli a nőket az életében.Én még nem voltam sem fiúval,sem nővel,és nem tartom fontos résznek az életemben ezt.Nem voltak jó tapasztalataim az emberekkel,így nagyon kevesekben bízom meg igazán,és mivel van még komoly önértékelési probléma a vállamon,egy stabil kapcsolatot keresek,ahol azt érzem,hogy tényleg fontos vagyok.Ez a nő úgymond már most a lelkitársam,és részemről a korkülönbség ellenére lehetne is jövője,de az ő élethelyzetét tekintve én csak egy lennék a többi közül..Ez nekem őszintén nagyon zavaró.Nem akartam,hogy az legyen,mert ő azt mondogatja,hogy a szabadság nagyon fontos neki,mindenkit tud szeretni,és én ezt el akarom fogadni,de félek,hogy egy idő után részemről ez már nem barátság lesz(tapasztalat) (és úgy látom ő sem ehhez ragszkodik) és megint magamra maradok a szívfájdalommal mint eddig..Nem várhatok tőle semmit,nekem viszont ez a nyitott dolog nem fog menni..hiába próbálkozom,azt hiszem lelkileg nem erre van szükségem.Ő az akiben tényleg most mindent megtalálok,és nagyon fáj belátnom,de megalázónak érzem,holott egyáltalán nem úgy viselkedik.Szerintetek még időben hígitsam a kapcsolatot,vagy próbáljak barátságra koncentrálni?..ami nehéz lesz.Szeretnék már nagyon valakit magam mellé.Mivel bizalmi problémáim vannak,attól is félek,hogy kihasználna majd,mert fiatal vagyok,és nagyon el akarja hitetni,hogy a nyitott kapcsolat ilyen jó dolog..