Felesleges várni a "varázslatot"?

Hasonlóan voltam én is mindig, mint te, aztán ahogy kiléptem a tinikorból, a második válaszoló értelmesnek tűnő leírása szerint kerestem párt. Volt is kapcsolatom így, de nem volt az igazi, mindig hiányzott belőle "valami", és a vége mindig csak sírás lett. Arra jutottam, hogy nekem egyszerűen nem való olyan kapcsolat, ahol ez a "varázslat" nincs meg, ahol hiányzik a kezdeti szikra és egy megmagyarázhatatlan érzés, ami a másik felé húz. Sutba dobtam az észérveket és nem érdekeltek azok az udvarlók, akiknél ezt a különös dolgot nem éreztem. Sokkal tisztességesebb volt ez így magammal és a másikkal szemben is.

Az tény, hogy én még egészen fiatal voltam, amikor elkezdtem tudatosan keresni a "varázslatot", de őszintén nem kellett sokat várnom, hogy betoppanjon az életembe valaki, akivel minden varázsütésszerűen klappolt, akivel egyszerűen magától ment minden ahogyan annak kellett. Nem kell azóta sem küzdeni a kapcsolatért, beszélgetünk mert szeretünk beszélgetni, programokat csinálunk mert szeretünk együtt lenni, sok időt töltünk egymással mert így érezzük jól magunkat, és ez pontosan ugyanolyan könnyedséggel és természetességgel működik most, 12 év után, mint az első néhány hónapban. Szerintem akinek szüksége van erre a "varázslatra", az ugyanolyan lelki igény, mint amikor valaki képtelen nála ostobább partnerrel vagy rossz humorúval vagy akár csak alacsonyabbal/kövérebbel/szőke hajúval összeállni. Sorolhatod az észérveket hogy miért hülyeség ez az elvárás, de ez van, ha enélkül nem érzed azt, hogy őt akarod, akkor nem érzed, nincs mit tenni.

Így van. Fölösleges. Erre én már most 22 évesen rájöttem már több éve.

A szerelem nem egy becsomagolva készen kapott valami, ez nem úgy működik, hogy üész és várod a sültgalambot, hogy a szádba repüljön. Ez inkább egy olyan dolog, amibe munkát és energiát kell belefektetni és a gyönyör a befektetett energiával egyenletesen lesz arányos.

És pont az a gond, hogy a mai nők többsége azt hiszi magáról, hogy ők a hercegnők és majd jön a szőke herceg fehér lovon és happyend, nekik mégcsak a kisujjukat sem kell mozdítani. Ez nincs így, valójában mindkét félnek igenis bele kell fektetni a párkapcsolatba.

Csak az a gond, hogy amíg a férfiak agyát a pornóval mossák, míg a nőkét pedig romantikus filmekkel meg latinamerikai bullshitekkel, addig mindenki csak ülni fog a fotelben és várni, hogy készen berepüljön az ideális álompasi vagy a szexistennő pornósztár.

Ajánlott videó:

https://www.youtube.com/watch?v=xDKAtLv1L-A

Keresd csak a varázslatot türelemmel, sok sikert

Am korod?

Érdekes olvasni ugyan azt, amit én is gondolok :) Hát még a 3. és 5. válaszolót, aki igazolja ezt a hozzáállást. Én úgy gondolom, hogy félreértelmezés, hogy azt várnám egy kapcsolattól, hogy egyből minden szép és tökéletes legyen, nyílván nem. Ez egyfajta kötődés, rajongás, vonzalom, és úgy gondolom, pont ez az amitől én tényleg a maximumot tudnám kihozni magamból a másikért, kettőnkért. Nekem is ritkán volt ilyen (3x), hogy első látásra vagy fél óra beszélgetés során valami nagyon megfogott a másikban, a kisugárzása, tekintete, teljesen más élmény "varázs" az jó szó. Sajnos nekem sem jött össze egyik sem ezek közül, már úgy ahogy szerettem volna, a vonzalom kölcsönös volt, bár lehet nem azonos szinten, de valószínűleg az időzítés nem volt megfelelő. Én olyan kapcsolatban is odaadó voltam, ahol ez hiányzott, de nem szeretnék legközelebb megalkudni, szükségem van erre, enélkül nem érzem őszintének. Aztán lehet hogy jó nagy pofára esés lesz, és megtanulom, hogy ne álmodozzak. :D De egyenlőre biztos nem mondok le róla.

24N