Aki titkolja, hogy gyereke van az mire számít?

Szerintem nyugodtan írd meg neki, hogy az alapvetően tisztelendő dolog, hogy gyereke van, meg neveli és mindennél jobban szereti, de ad1 ez olyan súlyú dolog, ami azért egyáltalán nem mindegy, és te eleve nem gyerekes anyát kerestél, és ezután sem azt teszed, ad2 egyébként is közölhette volna előbb is, mert te ettől átverve érzed magad.

Már nem azért, mert ezzel tartoznál neki (ha jól értem ezt tulajdonképpen udvariasan elmondtad neki, innentől pedig részedről szerintem nyugodtan tekinthető lezártnak a történet), hanem hátha tanul belőle. Így félő, hogy csak annyi marad meg neki, hogy milyen szemét voltál, te leszel a hibás neki az egész történetben, és eszébe sem jut majd elgondolkozni rajta, hogy talán egy apróságot (szó szerint :D) ő is elfelejtett.

Hány éves vagy? Nem mindegy. Huszon, harmincévesen még talán talán oké, de efelett elég gáz ha még válogatsz is hogy ne legyen gyereke. Persze megteheted, de az esélyeid nulla.

Nem szép dolog hogy titkolta, tőled meg nem szép dolog hogy eleve kizársz valakit, csak mert van gyereke.

Eljön az az idő, amikor már az is mindegy lesz hogy 3 gyereke van.

A nőt ismerd meg, ne a körülményeit. (Mint írtam, ha negyven feletti vagy).

Nem értem, mi a baj vele hogy eddig nem hozta fel a témát? Vagy az hogy te nem tudsz tolerálni dolgokat?

Az én párom (férfi) titkolta a gyerekét néhány hétig. Utána elmondta, és azt mondta ne haragudjak nem akart elveszíteni. Mivel minden stimmelt köztünk, elfogadtam, és mondtam neki,hogy nekem is van egy csak már idősebb :)...Minden rendben volt ezzel, abszolút megértettük miért nem akart a másik ezzel kezdeni.

Nem hiszem hogy másoknak nincsen titkolni valója, pl, azt is illene elmondani első randin ha valaki érzéketlen tuskó, mégse mondja. Ahogy ezer más dolgot nem mondanak az igazság bajnokai. Pl: van egy házam, de azt elfelejti hogy ja de anyukám is ott lakik az alsó szinten, ő becsületes, ja de azt elfelejti hogy azért szokott rendesen embereket szivatni, stb stb. A netes "becsülethuszárok" csak azt érik el hogy lassan az összes kicsit nehezebb sorsú (azaz 90 %) nőnemű élő ember messze ívben elkerül bármilyen, de bármilyen "adatlapot" és adatlap alapján ismerkedést.

"Eljön az az idő, amikor már az is mindegy lesz hogy 3 gyereke van."

Akkor jon el az ido, amikor menni kell a hivatasosokhoz :D

Egyébként a 8-asnak van igaza. Ennyit kellene tenned és minden megoldva. Legyél korrekt, mondd el az elején mik a szempontjaid, ne titkolózzál, meg beszélj mellé te se.

"Rákérdezni sem kell, csak ki kell jelenteni, hogy a gyerek/más gyereke nálad felejtős. Így max az marad, aki esetleg próbál meggyőzni, hogy legyen közös."

Nem olvastam a válaszokat, de a férfiak is borzasztó kamugépek, szépen fedik azokat, amikről tudják, hogy mások leépítenék őket. Hitele van, beszédhibája, testi elváltozása, merevedési gondja, függő, a szüleivel él, az anyja a legjobb barátja, ápolja a szüleit, munkanélküli, nincsenek barátai, bizarr mentális gondja van(szorongás, tömegiszony, depresszió), durva szexuális fétise van, állatoknál irtózik a kutyáktól, macskáktól, de tele van a lakása pókkal, külföldön képzeli el a jövőjét, sosem akar házasodni, utálja a gyerekeket és nem akar, biszexuális, nem monogám hosszútávon, neki belefér a félrelépés, zsugori rettenetesen, nem is olyan magas, vagy annyi kiló, mint állítja, vegán, durván vallásos, érettségije sincs, napi 5x edz, politizál.

Egyszerűen mindenkinek van valami defektje, amiről sunnyog, mert tudja, hogy hosszútávúba kevesen mennének bele, ha elsőre megtudnák. A gyerek is egy közülük.

Szerintem az első találkozón kell elmondani legkésőbb minden cikit, ha komolyat akar az ember. Ha nem, akkor szabad titkolózni, de tisztázni kell a másikkal, hogy te csak szórakozni szeretnél, múlatni az időt.