Akad még ilyen férfi a harmincas korosztályban?

Én is ilyen vagyok. 36/F

(Van barátnőm, nem ismerkedni akarok.)

Riasztó a felelősség?

32/f

A munka olyan dolog, hogy nem mindenkinek gondtalan minden napja, elég, ha csak megnezzuk, egy munkahelyen mennyi ember dolgozik, akikkel megesik, hogy nem mindig jönnek ki egymással. Ritka az, ha tökéletes, harmonikus légkör uralkodik. Erről senki sem tehet, hogy milyenek a munkahelyi körülmények, kollégák, de abban én is egyetértek, hogy nem szabad hazavinni a benti dolgokat, feszültséget. Ám igenis néha jó érezni a partner támogatását, ha van egy benti gond, dolog, helyzet, amiről kikérhetjük a véleményét, vagy ha csak meghallgat, már az is jól tud esni. Persze oda-vissza ez.

Attól még lehet optimista valaki, hogy olykor letargikus, rágódik egy megoldandó problémán, helyzeten. Főleg, ha mellé szuperérzékeny az illető.

Neked mit jelent a szabadság? Miért nem tudsz felnőni egy komoly kapcsolathoz? 31F

"az egyik fél idősebbé válása mindig zavaró lehet az évek során."

Miért te talán megittad a fiatalság elixirjét, hogy úgy gondolod csak a másik öregszik?

Értem, hogy fa..sza munkahelyed van és semmire nincs gondod, és nem szívesen hallgatod a másik nyűgjeit, de hosszú távon nem reális pasit keresel. Egy kapcsolatban van stresszes időszak is. Amíg neked se áll fent komolyabb stresszes időszak az életedbe, fogalmad sincs hogy kezelnéd. Persze mindannyiunknak van egy alap habitusa. Biztosan találsz.

Az ilyen örök optimista figurák nekem inkább olyannak tűnnek, mint akik csak szimplán elökörködik az életüket. De sok sikert a párkeresésben!

"Miért te talán megittad a fiatalság elixirjét, hogy úgy gondolod csak a másik öregszik?"

Nem sikerült értelmezni a szöveget, igaz? Azért akar maga mellé harmincast huszas mentalitással, mert ő is ilyen és pont azért nem akar huszonévest, mert ő öregedne hamarabb, hiszen idősebb.

Pont olyan vagyok férfiben, mint te nőben.

Fiatalos, energikus, szeretem a munkám,van éltem, hobbim, utazok, programokra járok akár egyedül is.

Manapság viszont ritkán randizom korombeli nővel, bár 33 éves koromig sosem volt 1-2 évvel nagyobb korkülönbség köztem és a párjaim között (inkább hosszabb kapcsolataim voltak).

A 30-35 feletti nők 99%-a hercegnő szindrómás, gyűlöli az életét, a munkáját (nem elég, hogy nem él meg belőle, de még stresszeli is, hogy nap nap után olyat csinál, amit utál), pánikol az öregedés miatt, ami folytonos kompenzációra kényszeríti,nincs hobbija, csak az álmaiban csinálja, amit szeret (legalábbis amiről azt gondolja, hogy szeretné), és igazából azt látja, hogy lemaradt a tökéletes fehér lovas hercegről, így a férfiak nagy részét kimondva vagy kimondatlanul már nem tekinti hozzá méltó partnernek, csak éppen nem tudja elfogadni, hogy ő is csak egy átlag nő, átlag hibákkal, mint a körülötte levő férfiak.

Biztos van pár %, akire ezek nem igazak, de mikor egyedül maradtam 5 év után és randizni kezdtem, akkor azt gondoltam az első ilyen nőre, hogy csak peches voltam, a másodikra is, de egy tucat hasonló randi után rájöttem, hogy nincs türelmem kivárni azt a pár %-ot, aki nem a fentiekbe tartozik (ha létezik egyáltalán, mert magát mindenki pont úgy jellemzi, mint te).

Természetesen akad. A kérdés az, hogy mit jelent pontosan az a rész, hogy " de egyben szereti a szabadságot megkapni és adni is?". Ezt többször hallottam már nőktől és úgy vettem észre hogy több mindent is jelenthet:

- egy olyan 30 feletti férfit szeretnél párodnak, akivel élvezitek az életet, de nem köteleződtök el. Vannak közös programok, hétvégék, de nincsenek komolyabb családalapítási tervek. Magyarul akivel a 20 évesek életét élhetitek 30 évesen.

- egy olyan férfit is jelenthet, aki önálló, nem kapcsolatfüggő, akivel nem lógtok folyamatosan egymás nyakán, de megvan az összhang, és akivel ha megfelelően alakulnak a dolgok, akkor hajlandóak vagytok elköteleződni egymás mellett.

A későn érő 30-as férfiak többségében ez utóbbit szeretnék.