Ugye ez minden magányos férfi álma?

Tudom, Móricka meg disznó és makk tipusú a dolog, dehát mindenki képzelje el a következőket.

Állsz az utcán vagy egy megállóban, és egyszer csak megpillantasz egy tetőtől talpig álomszép nőt, olyat, hogy alig bírod róla levenni a tekintetedet. Minden tökéletes rajta, amilyenről mindig is álmodtál.

Miközben őt figyelgeted, jön az újabb meglepetés: egyszer csak bájosan lágy léptekkel elindul feléd az álomhölgy, és mosolyogva megszólít.

"Szia! Úgy látom, hogy engem figyelgetsz. Jó a megérzésem?"

Erre elhebegsz egy "Hát, igent".

Válaszod után angyalian mosolygó arca még ragyogóbbá válik, és így folytatja bársonyosan simogató hangján:

"Ó, hát ne félj, nem ettem még embert! Valahogy érzem, látom rajtad, hogy nagyon szomorú és magányos vagy. Én teljesen együttérzek a férfiakkal, tudom, hogy sokatoknak milyen borzalmasan, szinte reménytelenül nehéz az ismerkedés és a kezdeményezés. Ettől én is nagyon elszomorodom, ahányszor erre gondolok. Sajnos én is egyedül vagyok, és úgy döntöttem, hogy segítek ezen az áldatlan helyzeten, és megpróbálok én magam kezdeményezni, a női megérzéseimre hivatkozva."

Ezután bársonyos kezeivel megsimogatja döbbent és ledermedt arcodat, és így folytatja tovább:

"Ó, hát ne szomorkodj és ne félj kérlek! Most már itt vagyok én, és ha úgy gondolod, akkor megismerkedhetünk egymással."

Te pedig így felelsz szinte sokkos állapotban: "Ó, hát persze, hogyne!"

Ezután kinyújtja feléd mind a két kezecskéjét, és így felel lelkesen: "Hát akkor gyere, menjünk, sétáljunk egyet vagy üljünk le valahova!"

A mese sajnos véget ért, innentől kezdve mindenki továbbgondolhatja kedve szerint az elképzelt tündérmesét. Ugye mindenki aki egyedül van, erre vágyik?