Más is szokott arra gondolni, hogy az emberi párkeresés a természet óriási tévedése?

Kérdező, bocsi, de a természet úgy van kitalálva, hogy csak a legjobb örökítse tovább a génjeit. Ehhez képest az emberek már elég lazán működnek, az állatvilág törvényei szerint például Hawking egyrészt nem élt volna tovább ~20 éves koránál, és pláne nem lehetett volna családja, gyermekei.

A természetnek marhára nem érdeke, hogy a "selejt" szaporodjon, és a rossz géneket örökítse tovább. Ezt úgy kb Darwin óta tudjuk.

Tényleg nagyon laza és szerencsés helyzetben van a mai ember egyrészt az állatvilághoz képest, ahol a nem jó génekkel rendelkező egyed elpusztul a vérbe, másrészt a korábbi történelmi korokhoz képest, amikor előre eldöntetett, hogy az ember kinek a párja lesz. Ma soha nem látott szabadság van a kapcsolatok terén, elfogadott simán csak szimpátia, érzelmek alapján kapcsolatot létesíteni.

És nem, nem sínyli meg jobban az ember. Gondolj bele, egy állat sokszor elpusztul a félresikerült udvarlás miatt, vagy ha mégse, akkor kvázi a létezésének az egyetlen értelme van elvéve tőle. Az ember másban is sikeres lehet és megtalálhatja a boldogságát, éppen azért, amit írsz, mert összetettebbek vagyunk. (Mondjuk itt megjegyzem, bizonyos állatok is képesek egy vagy több konkrét fajtársukhoz kötődni, vannak "legjobb barátaik", vannak állatfajok akik egész életükre választanak társat, és vannak állatfajok, amiknél elpusztulhat simán egy példány, ha elszakad a társaitól.)

Abban pedig igazad van, hogy igazságtalan a dolog. A természet már csak így működik, tojik rá, hogy mi igazságos és mi nem az. Igazságot követelni a természettől nagyon naiv gondolat.