Mikor jön el az az időszak amikor végre belátják az emberek azt, hogy az emberi természet nem rossz hanem jó és nincs szükség semmilyen nevelésre, fegyelemre, tekintélyre?

Ezt mond az Észak-Kóreaiaknak.

Meg a nagynénémnek, akinek az ávosok sörös üveget dugtak a vaginájába és széttörték benne.

Szerintem meggyőzöd őket, azzal, ha Marxra hivatkozol.

Szerintem az emberi természet változó, nem hiszem, hogy általánosságban lehet rossznak, vagy jónak nevezni.

A nevelésre meg hogy a francba ne lenne szükség? A nevelés nem egyenlő a megregulázással? A tisztelet pedig nem egyenlő a tekintélyelvűséggel.

A nevelés fontos, és bizony az is egy fajta nevelési módszer, hogy hagyod a gyereket azt csinálni, amit szeretne. Ugyanakkor, ha szélnekereszted, annak megvannak a maga veszélyei.

Én úgy gondolom, egy köztes út a leginkább megfelelő.

Egyébként van nem egy olyan ismerősöm, akinek épp abból van ma baja, hogy annó nem foglalkoztak vele eleget. Egyikük speciel máig nem hiszi, hogy az apja szereti. Mert igen, a nevelés -> a törődés -> az aggódás bizony arra is jó, hogy meglásd a másikban a feléd érzett szeretetét.

És igen, általában azok lesznek szorongóak, akiket elnyomnak, de egy, hogy amennyiben a szülő elengedi a kezét, akkor simán elnyomhatják baráti társaságban is, kettő, hogy messze nem csak a szorongás a baja az embereknek. Igenis vannak, akik túlzottan tűzről pattantak, akik nem tudják kezelni az indulataikat és ez nem mindig a szorongásból ered.

Egyébként szerintem az egyenlőség nem működhet, az ember nem olyan fajta, ezek ösztönök és messze még az emberi átlag intelligenciaszint attól, hogy ezt mindenki le tudja küzdeni.