A megkeseredett inceleknek miért ad szinte mindenki tanácsokat arra hogyan lehetnének vonzók a nők számára ahelyett, hogy arra adnának tanácsokat hogyan érjék el azt, hogy ne a másik nemnél való népszerűségüknek a mértékétől függjön az önbecsülésük?

Én érintett vagyok a kérdésben, és az nagyon igaz, amit az előző írt, meg aki a genetikára hivatkozott. Az a baj, hogy dolgoznak a hormonok mint állat, és hiába látom be reálisan, hogy ez nekem soha nem fog menni, attól még működnek az ösztönök ezerrel.

Ez egy szörnyű csapdahelyzet emiatt. Legalább szexuálisan ki lennénk elégítve néha, tehát látnánk, hogy egy-egy nő vonzódik hozzánk, akit mi is vonzónak tartunk, vagy legalább kapnánk valami pozitív szót, jelzést, bókokat nőktől. És akkor már nem az lenne, hogy az utcán minden "harmadik" nő láttán a szemgolyóim kb. 10 centire lebegnek a fejemtől, meg nem blokkolna le az agyműködésem egy formás idomot vagy szép arcot látva, hanem meglenne bennem egy alapszintű nyugalom, hogy igen, nekem is van már legalább némi tapasztalatom a másik nemet illetően.

A legnagyobb baj az, hogy abszolút nem merek kezdeményezni, bókolni, meg nem is igazán van hol. Mert ha alkalmatlan is vagyok tartós párkapcsolatra, ahogyan írtam, az ösztönök még ott vannak. Sőt, minél kevésbé teljesülnek, annál jobban vágyik rá az ember.

Aztán még erre rájön az, hogyha valakivel valami brutális csoda folytán mégis elindulna valami, ott lenne a tapasztalatlanságom, és ez elég hamar kiderülne szerintem. Ráadásul én érzelmileg is mély vagyok, nagyon meg tudnak tetszeni a nők első ránézésre is. De ez mondjuk elég sok férfira jellemző, csak nálam rátesz erre a tapasztalatok hiánya okozta óriási frusztráltság. Ha tudná az ember azt, hogy milyen a viszonzott érzelem meg a szexuális élmény, vagy legalább ha pozitív utalásokat, bókokat kapnék, akkor sokak szavait használva "nem görcsölnék rá" erre a témára ennyire, és nyugodtabb lennék.

"Amúgy ennek a véleménynek csak akkor van létjogosultsága, hogyha úgy gondolod a nőknél is így van."

Igen, így gondolom. És a legtöbb nő önbecsülése ugyanúgy függ is ettől.

A különbség mindössze az, hogy a férfiak szemében a nők sokkal nagyobb része vonzó, mint amekkora része a férfiaknak a nőkében (ezt nem én gondolom, már többször igazolták), ezért az átlag nő sokkal több pozitív visszacsatolást kap ebben a tekintetben, mint az átlag férfi. Na meg ott van az is, hogy a nőknél egy egész iparág (a szépségipar) épült arra, hogy kimaxolják magukat ilyen téren, míg a férfiaknál sokkal több tényezőből áll össze a dolog és sokkal kevésbé változtatható meg ilyen azonnali eszközökkel (a kinézeten túl függ a szociális státusztól, anyagi háttértől, fellépéstől, kommunikációs készségtől és még egy rakás tényezőtől is).

"#4:

Hát, been nem értünk egyet. Amúgy ennek a véleménynek csak akkor van létjogosultsága, hogyha úgy gondolod a nőknél is így van."

Lószart. Miért gondolod, hogy egyenlő a két nem? Más feltételekkel indulunk neki az életnek. A nőkért versengenek, a férfi meg verseng. A nő szaporodása gyakorlatilag biztosított. A férfié nem.

""érjék el azt, hogy ne a másik nemnél való népszerűségüknek a mértékétől függjön az önbecsülésük"

Én pl. ezzel (feministaként) teljes mértékben egyetértek, azzal a kitétellel, hogy törekedni kéne mindenkinek arra, hogy minél kevésbé függjön a külvilág helyeslésétől, illetve az onnan kapott pozitív visszacsatolásoktól. Csak ha én ezt kifejtem, akkor rendszerint mindenki teljesen életidegen módon gondolkodó komplett hülyének néz."

Azért, mert teljesen életidegen módon is gondolkodsz. Jól hangzik, hogy mindenki ugyanannyira fontos meg értékes, de ettől még tetszőleges társadalomban a férfiaknak kell bizonyítaniuk a nőkért mindig.