Miért van az, hogy a társkereső fiatal nők nagy része eltartót keres, nem pedig lelki társat?

Otthon él a szüleinél és kifejezetten olyan férfit keres akihez oda tud költözni és majd eltartja. A legtöbb még a családjánál él és munkanélküli.

Nincs randizós időszak, nincs ismerkedés, közös kirándulások, moziba, színházba járás.

A legtöbb már az első randin a tárgyra tér.

Pénz/kocsi/lakás, vagy "bocsi, de nem vagy az esetem"

Nem értékeli, hogy megismert egy embert akinek vannak értékei, ha látja, hogy nem tudja kihasználni és nem ő az akit konkrétan keres, akkor kukázza.

Én például most olyan élethelyzetben vagyok, hogy egy hasonló érdeklődésű emberrel sokat el tudnék érni.

Nem jelentene problémát havi 50 ezret elkölteni utazásokra, wellness hétvégékre, stb, de így is tartom, hogy a lány helyett nem fizetném ki ezeket a dolgokat, hanem a saját kis pénzéből ő is dobjon bele és menjünk el együtt, az összeköltözésről pedig maximum 1-2 hónap ismerettség után lehet szó.