Ha regisztrálok egy társkeresőre ott leírhatok magamról mindent őszintén?

Az a helyzet egyébként hogy egyszer régen már voltam egy rehabon 2 hetet. Nekem egyszerűen nem ment a beilleszkedés. Félek is minden ilyen helytől. A suliban is folyton megveretek, amikor dolgoztam ott is eléggé ki lettem közösítve. Nekem ezekkel bajaim vannak. Direkt nem lopok el semmit, és nem csinálok semmi rosszat az anyagért sem, mert félek tőle hogy lecsuknak. De a rehabtól is legalább annyira félek. Együtt lakni más emberekkel fél vagy 1 évig - mikor én egész életembe egyedül voltam.

Az egyetlen akit be tudtam idáig engedni a "magánszférámba" az a volt barátnőm volt. Akkor követtem el a hibát mikor hagytam hogy Ő is belekeveredjen! Tőle kellett volna segítséget kérnem. Ha akkor úgy költözök hozzá hogy nem folytatjuk ott is a cuccozást, akkor szerintem végleg le tudtam volna állni. Viszont önző voltam, és akkor is a saját boldogságom fontosabb volt.

Később a volt barátnőm elment egy rehabra, és végigcsinálta (azóta is tiszta) aztán mikor kijött még beszéltünk egyszer. Mondtam neki hogy ha bármi esélye van annak hogy lehet köztünk még valami, akkor én is bemegyek. Viszont Ő azt mondta neki már más tervei vannak. Megbeszéltünk mindent, és így ért véget.

Akkor elhatároztam magamban hogy ha beledöglök is soha nem megyek be. Nem tudom miért, de tudat alatt köze van hozzá hogy elvesztettem őt, és úgy veszem minden ami velem történik azt megérdemlem. Vagy inkább úgy látom ott volt az a pont amikor megváltozhattam volna amikor őt is belekevertem ebbe. Ezért most talán büntet a világ. Talán nincs számomra remény, és el kell fogadnom a sorsom...