Egyedul lenni, vagy inkabb megalkudni?

"aki jol bánt velem, amit meg kellett volna becsülnöm."

Ez egy kapcsolatban alap, viszont közel sem elégséges.

Egyrészt, a kapcsolat minden aspektusát csak a benne lévő két fél ismeri, a többiek félinformációk alapján okoskodnak.

Másfelől, ennyiből, inkább egyedül. Nem is kérdés

#9 Értelek, ez esetben megértem. Nem ismerlek, eszem ágában sem volt személyeskedni.

A kérdésben az állt, hogy szakítottatok, amibōl arra következtettem, hogy mégis együtt voltatok. Mindezt feltételezésképp írtam.

Tapasztaltam ilyent, aztán nem tudhatom, hogy a te eseted milyen volt.

Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni amit írok...

Szerintem ez a céltól függ. Hogy ha neked az az álmod, célod, hogy családod legyen, gyerekeid legyenek és találsz egy olyan párt, akivel ezt el tudod érni és meg tudod valósítani, de ő amúgy nem a nagy Ő (nem vagy belé szerelmes), viszont szereted, elviseled a hibáit, tudtok beszélgetni, megvannak a közös témák, célok, akkor érdemes inkább megalkudni, mint egyedül maradni és várni a csodát.

Egyébként ilyen esetben nem is a megalkuvás szót használnám, hanem a kompromisszumot. És nyilván nem arról van szó, hogy szenvedsz mellette, boldogtalan vagy, hanem arról, hogy "csak" a szerelem hiányzik.