Folyamatos csalódások, átverések után, tudtok bízni az emberekben?

"Már tényleg nem tudom miért érdemlem ezt a férfiktól, főleg, hogy mindig ok nélkül kapom ezt."

Én meg a nőktől. A kérdésre válaszolva: sehogy, nem bízom senkiben.

"Már tényleg nem tudom miért érdemlem ezt a férfiktól, főleg, hogy mindig ok nélkül kapom ezt."

Ugyanazért, amiért bizonyos férfiak azt kapják a nőktől.

Persze, ugyan úgy. A várakozásaim halasztottam későbbre valamivel és figyelek, a másik meg prezentálja az állítását, ahogy én is az enyém.

32/f

Inkább úgy fogalmaznám ezt meg, hogy kívülálló lettem amennyire csak lehetséges.

Korrekt vagyok és barátságos néhány mondat erejéig, de itt vége is az emberi kapcsolataimnak

Szerintem nem minden "átverés" történik úgy, ahogy sok mártírkodó ember elképzeli. Habár biztos léteznek olyan esetek is, amikor valakit szándékosan, rosszindulatúan félrevezetnek.. de sok olyan esetről is lehet beszélni, amikor egyszerűen csak azért csalódik valaki, mert belefantáziált valamit a kapcsolatba, álomvilágban él, naiv, butácska, nem föltétlenül a másik fél tehet erről.

Pl. Aki örökre szóló ígéretnek vesz egy puszta ismerkedést, aminek önmagában semmit sem kellene jelentenie, a másik ember sem hazudott semmit, csak a csalódott emberke álmodozott, előre beképzelt valamit, mielőtt bármi is történt volna, arról nem tehet senki.

Sokan nem veszik figyelembe azt sem, hogy mennyire zavarosak lehetnek a kapcsolatok. Pl. az egyik oldalról azt hangoztatják, hogy legyél egyenes és őszinte, a másik oldalról meg van, aki sértésnek veszi, rosszul kezeli a visszautasításokat. Ilyenkor az ember se tudja, hogy miképp kéne kezelje a másikat, legyünk őszinték. Bár én is az őszinteség mellett voksolok, elfogadom annak a lehetőségét is, hogy van aki nem tud eléggé őszinte lenni egyes helyzetekben, nem rossz indulatból, csupán nem tudja, hogy kezelje a helyzetet.

Olyan értelemben nem is kell bízni az emberekben, hogy bárkire párodként tekintesz. Nincs azzal semmi baj, ha nem bízol, tehát ne. tekintesz akárkire úgy, mint életed szerelmére. Én bízom abban, hogy megtalálhatom a társam, de nem fogom akárkitől elvárni, hogy elköteleződjön velem, mert akkor biztos, hogy baromi sokat csalódnék, ha valakit folyton kapcsolatba akarnék rángatni. Bízom abban, hogy eljön ennek a maga ideje, addig is nem fogom bárkivel erőltetni, hogy aztán pofára esés legyen a vége.

"De sokszor a normálisnak hitt ember csinálja ezt."

Lehet te is egy ilyen normálisnak hitt ember lehetsz(?)

Szerintem aki sokat csalódik, az próbáljon meg a sikeresebb magánéletű emberekből példázódni, vajon ők mit csinálnak jól, hogy őket nem ejtik át?