Aki racionálisan választ párt, nekik ez hogy sikerül? Hogyan működnek az ilyen emberek?

Nemrég tanultam meg, hogy nincs olyan, hogy érzelem nélküli döntés. Az agyunkban ez a két terület összeköttetésben áll, és minden döntés valamely érzés alapján születik meg. Az lehetséges, hogy valaki megpróbálja jobban meggondolni, mik a kapcsolat/személy előnyei és hátrányai, vagy hogy magasabb elvárásokat próbál támasztani a jövendőbelinek, de képlettel nem igazán tudja kiszámolni majd.

Ha valakit nem szeretünk, mégis úgy döntünk, hogy vele leszünk az valószínűleg úgyis véget ér, vagy mégis megszeretjük, vagy leélünk egy életet úgy, hogy a végére valószínűleg megkeseredünk a másik mellett.

Az már hihetőbb, hogy valaki hamarabb eléri a céljait, ha racionális döntéseket hoz és megtervezi, hogyan érheti el azokat. De ezt egy reménytelenül romantikus személy is ugyanúgy megteheti.

Egyébként szerintem a kapcsolat sorozatos döntések halmaza, amiket érzésekre alapozunk. Mindig el kell dönteni, hogy kitartok a másik mellett, leküzdjük a nehézségeket, akadályokat, őt választom újra és újra.

Tehát: lehet valaki akármilyen racionális meg reális, jobb esetben akkor is vannak érzelmek mögötte. Az más, hogy van olyan, mikor a külvilágnak ez nem így látszódik.

Szerintem akkor nehéz, ha valaki teljesen ösztönlény és meglát egy jól kinéző férfit/nőt, aztán el is dobja az agyát.

Nálam mondhatni, racionálisan megy a dolog. Ha pl. látom, hogy a másik intelligens, gondoskodó és hasonlók, akkor érzem, hogy megfelelő társ lenne. Ha ezeket nem látom vagy azt látom, hogy megváltozott, akkor elmúlik.

Mindenki racionálisan választ párt. Te döntesz hogy számodra mi a fontos. A fontossági sorrended fogja meghatározni, hogy ki felel meg annak és ki nem. Van hogy hibázunk, vagy azért mert egy olyan emberre fecséreltük az időnket, aki még sem olyan, mint szerettük volna; vagy olyan emberre várunk, akit sosem kaphatunk meg. Az utóbbi nem feltétlenül egy konkrét személy...

Neked kell dönteni hogy mi a fontos, de ezek idővel is változhatnak.

Volt olyan férfi, aki korábban kicsit sem érdekelt, aztán valahogy később mégis...

Persze van fordítva is...

Mi pontosan a gondod, nem tudsz dönteni két személy között?

Ismerek ilyen not. Az o peldaja alapjan egyszerre tudom ezt tanacsolni is es ova intenek tole mindenkit.

Ugyanis a celjait elerte, olyan elete van, amire mindig is vagyott. Jo ferje van, sok gyerek, eltartjak, elhet a hobbijanak, a ferje is megbecsuli ot. O is szereti a ferjet es tiszteli, de itt jon a de.

Sosem volt bele szerelmes, csak szimpatikusnak talalta es beleillett a terveibe. Amugy szenvedelyes no, csak kamaszkent csalodott ezert elzarta a szivet, de a szivnek nem lehet parancsolni. Sosem volt hutlen, szerintem nem is lesz, de kis beszelgetesekre szuksege van olyan ferfiaktol, akik tenyleg tuzbe hozzak. Aztan ettol megijed es ujra visszavonul a foallasu anya vilagba.

Hiaba ert el mindent es meg a mindennel is tobbet, megsem boldog. A serulestol valo felelme miatt menekul az igazi erzelmektol, es mivel nagyon racionalis ezert mindig a legjobb dontest hozta, hogy kozel keruljon a celjaihoz.

De mi van akkor, ha a celjaid megsem tesznek boldogga?

En tudatossagot inkabb ugy definialnam, hogy par szamomra fontos kriterium menten itelem meg a partnert. Tehat az osszbenyomas mellett konkret dolgokat is keresek. Az ember az elete folyaman valtozik, es ahogy alakul, formalodik lesznek dolgok, amik eloterbe kerulnek, mig masok hatterbe szorulnak. 20 evesen is racionalisan valasztottam part, ma is ot valasztanam, de mai fejjel mar mast tartok fontosnak.

Mondok peldat, ugy konnyebb megerteni. Regen egyaltalan nem vagytam az elismeresre. Amugy is egy onjaro fazon voltam, nem ismertem el, sem istent, sem embert. Nem is nagyon erdekelt, se a kritika, se a dicseret. Olyan tudat alatti befolyasolo dolognak gondoltam. Manapsag pedig azt veszem eszre, hogy nagyon felkelti a figyelmem a dicsero szo. Nem vagyok sikertelen ember, tehat nem arrol van szo, hogy hebe-hoba jut csak valami morzsa, egyszeruen csak maskepp hat ram. A kritika sem pereg mar le rolam nyom nelkul, valahogy megprobalom beepiteni magamba. Mindig van hova fejlodni.

42F