Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg káros lehet a társkeresés szempontjából a túl nagy intelligencia?
Nem én találtam ki, hanem van egy ilyen, hogy Dating Market Value (magyarul kb.: Társkeresés-piaci Érték), ami kb. azt próbálja mérni, hogy mennyire vagy vonzó a másik nem számára.
És ott nem a kirívóan magas, hanem a picit átlag feletti intelligenciát értékelik a legtöbbre, ez például a férfiak tesztjéből való:
"Mennyi az IQ-d?
85 alatt: -1 pont
85 - 110: 0 pont
110 - 130: +1 pont
130 - 145: 0 pont
145 felett: -1 pont
(Linkek: Férfiaknak:
"1. How old are you?
15 to 16 years old: +5 points"
Őőő...oké, itt most becsukom.
A 7-es jól írta. Minél magasabb az IQ, annál jobban túlagyalsz mindent, de nem tudsz másmilyen lenni, hiszen az igazságot, a valóságot kéne megtagadnod (vagy rendkívüli színészi képességekkel bírnod), hogy olyannak láttathasd magad, mint az átlag 100-as IQ-jú spontán ember, aki él bele a világba csak úgy...
Ezt úgy tudod tovább rontani, ha tanulmányozod az evolúcióbiológiát, hiszen akkor arra is rá fogsz jönni, hogyan működik az embereknél a párválasztás és onnantól már végképp földönkívülinek fogod érezni magad bármilyen (nem PUA és RedPill) társaságban, hiszen te tudod az igazságot, de azt senki nem szereti hallani. Nőknek mondani meg egyenesen szociális öngyilkosság.
Mintha a kaszinóban próbálnád "téríteni" az embereket azzal, hogy "Hé, figyelj, mindig a bank nyer, hosszútávon mindig veszíteni fogsz még akkor is, ha most megütötted a jackpotot."
Az átlagember mindig szeret hinni valamiben. Ha nem vallásban, akkor a fogyasztói társadalom által kreált csodákban, a politikában, a spiritualitásban, a szerelemben vagy akármi másban.
Az intelligens ember pedig tudja azt, hogy semmi sem tart örökké és az ember egy önző lény, ami ellen lehet (és kell is) küzdeni, de attól még figyelembe kell venni és teljesen elnyomni nem lehet, ezért valamilyen szinten hajszoljuk a saját kényelmünket és jólétünket és a legritkább esetben lehet ténylegesen win-win szituációkat teremteni, pláne választott párunkkal.
Van az a vélekedés, miszerint a hosszú házasság titka mindig az volt, hogy az ember úgy választott magának partnert, mintha az az üzlettársa lenne. Hiszen egy házasság elsősorban gazdasági egység és a szex, a kémia csak másodlagos, mert az működhet jól két ember között, ha amúgy szöges ellentétben állnak egymással, miközben egymásért, együtt, közös erővel kellene dolgozniuk és később a leendő gyerekeik (ha akarnak, ebben is egyet kell érteniük) nevelésében is a legjobb, ha egyetértés van (és úgy csökken az esélye annak, hogy a gyerekből manipulatív kis féreg lesz, aki szintén intelligens, hiszen a szülők génjeit örökölte és hamar felismeri, hogy apát és anyát kijátszhatja egymás ellen).
Persze egyetlen átlagnő sem fogja neked bevallani, hiszen az intelligencia a női magazinokban abszolút pozitívumként szerepel. De ezt helyén kell kezelni.
Ugyanaz, mint a többi bullshit fogalom. Addig pozitív, amíg csak pozitív értelemben nyilvánul meg a nő számára a párkapcsolatban. Például értesz egy csomó mindenhez, van jó munkád ami jól fizet és szereted is csinálni. De amint ellentmondasz a partnered betokosodott világnézetének, már egyből "okoskodó" lesz belőled, ami már negatív.
Ahogy az ambíciózus is addig jó, amíg izgalmas és kreatív ötletei vannak. Amint napi 16 órát dolgozik a vállalkozásán, hogy felépítsen valamit és nem jut ideje a nőjére, már egyből munkamániás lesz belőle, ami negatív.
Nem nyitom meg a linkeket, de:
Kiemelkedően magas IQ-jú embereknél gyakori, hogy "furák", a szociális készségeik nem olyan fejlettek. Ilyen esetben nyilván nem olyan könnyen ismerkednek, barátkoznak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!