Nagyon sablonos kérdés cím: Mi a baj velem? Folyt. Köv.

Próbálom nem kilométeresre nyújtani, vagy sikerül, vagy nem.

Szóval: 21 éves srác vagyok, lassan 7 hónapja hogy szakítottam volt barátnőmmel egy kb 2 évig tartó kapcsolatot lezárva.

Aztán szeptember, első év az egyetemen.

Baromi nagy reményeim voltak, mert azt hittem hogy itt már nem lesz jellemző a középsulis életre jellemző klikkesedés, meg az hogy sulin kívül nulla közösségi élet van.

Egy 130 fővel indult szakra jöttem, amin kb volt 90 lány. Már csak 100-an vagyunk második félévre, de az arányok maradtak.

Én tényleg megpróbáltam közösségbe csatlakozni, és sokszor szervezni is próbáltam. Még augusztusban pl volt egy két napos program, amit 5 leendő szaktárssal csináltunk.

Az is úgy jött össze hogy ponthúzás meghirdetése után megismertük egymást a hivatalos facebook csoportban, én ráírtam kb 30 emberre hogy "Szervezzük xy programot blablabla..." , ebből 14-en mondták hogy "Jajdejó, megyek, mikor les?", aztán végül elmentünk 6-an.

Érted, nyár közepe-vége... Biztosan mindenki 26 órás műszakban diákmelózott egy mátrai lignitbányában, és két napra nem lett volna lehetősége a leendő szaktársait, esetleg majdani kollégáit megismerni egy laza programban, ami egyébként tényleg jó volt.

Na mindegy, ez csak egy példa. De próbáltam én 2 hete vizsgaszezon lezártával vizsga-after iszogatást szervezni, próbáltam közös tanulókört összehozni.

Szóval nem az a tipikus senkivel se beszélő, otthon a négy fal közt gamerkedő szociálisan alulfejlett srác vagyok, aki feljön gyakorira elsírni, hogy "Miért nem akar senki a barátom-barátnőm lenni???".

Valamiért mégse jön össze még a baráti szint se.

Szaktársak nagy részével olyan a viszonyom hogy ha ráírok hogy "Szia, nem voltam múlt héten előadáson, kérhetek egy jegyzetet?", akkor ad, meg egymásra köszönünk, ha már beszéltünk egy mondatot, de egyébként senki nem ír rám.

És ahogy a többiekkel beszélgetekheti-havi gyakorisággal, azt látom hogy nem az a helyzet, hogy én ki lennék rekesztve, mindeközben a fél társaság minden hétvégén eszetlen nagyokat bulizna valahol.

Nem. Ehelyett mindenki húz haza azon nyomban hogy csütörtökön vagy pénteken véget ért az utsó órája, aztán vasárnap este 9-kor jön vissza a városba.

Biztos otthon sokkal több programjuk van...

Elhiszem én persze, hogy egyesekre komoly felelősség hárul otthon, pl kistesót, beteg szülőt segíteni, de gyanús nekem hogy inkább egyszerűen nincs senkinek se igénye ismerkedni, barátkozni.

Mit lehet tenni?

Ha már ebbe a kategóriába írtam, akkor ismerkedésről annyit, hogy nem tudok alkalmat találni szimpatikus lányokkal beszélgetni (szimpatikus=nem egészségtelenül elhízott, mielőtt jönne a megbélyegzés hogy csak modell csajokra hajtanék)

Még hülye kamasz éveim alatt volt hogy (szám szerint saccper 15 alkalommal) tömegközlekedésen, vagy pályaudvaron, vagy könyvtárban szólítottam le lányt. Pofáraesés volt mindig, pláne a tömegközlekedéses dolog...

Azóta néhány egyetemen kívüli régi lány barátomat megkérdeztem erről, ők is mondták hogy tömegközlekedésen ismerkedni retek kínos, főleg a lánynak. Szóval ezzel felhagytam szerencsére.

De akkor hol lehet ismerkedni?

(Jöhetnek a hétfőről származó feszültséget levezető kommentek, hogy mekkora gyökér vagyok, hisz >MINDENHOL< lehet ismerkedni. Ja persze... Meg a jeget eladni az eszkimónak, ugye?)