Miért van az, hogy ami jó történik velünk, és amiért csak hálát adhatnánk az életünkben, azt természetesnek vesszük és csak a problémákkal bajlódunk sokszor?

#7-8. Csak egy példát írtam, nyilván árnyaltabb a dolog ennél. A lényeg talán az, hogy a mi kultúránk arra törekszik, hogy kényelmes életünk legyen, az övék pedig, hogy jó életük legyen. Nekik talán a "hibájuk", hogy önsanyargató rituálékat pakoltak a dolog köré, a miénk meg, hogy a jó és kényelmes közé egyenlőségjelet teszünk és egyrészt frusztrált minket, ha az életünk nem kényelmes másrészt ha kényelmes, marad a "valami még hiányzik" érzés. Utóbbi esetben a referencia hiányzik a pozitívra vagy a negatívra.

32/f

#11 Igen, pont az a baj, hogy nincs olyan, hogy ‘elég’ kényelmes élet. Mindig többet akarunk. Gondoljunk csak arra, hogy mondjuk eddig 2 órát kellett utaznod a munkahelyedre. Beköltözöl a városba és nagyon örülsz, hogy már csak 15 percet. Viszont ezt pár nap alatt megszokod és onnantól már egy fél órás utat is kényelmetlenül hosszúnak érzel, meg azt is, ha le kell sétálni a boltba. Vagy akár rohansz a metró után, mikor 2 perc múlva jön a másik és mérgelődsz, ha lekésted, pedig azelőtt lehet 1 órát kellett várni a vonatodra, amíg messzebb laktál. A pénzzel is ugyanez a helyzet, ha 10 ezer forintod van, 20 ezret akarsz, ha 20 ezred van, 100 ezret, ha 100 ezred van, 500-at, és így tovább.

Szóval ez az igazán nehéz a mi életünkben, hogy ennek a folytonos elégedetlenségnek valahol határt szabjunk és inkább annak örüljünk, amink már van :)

Végülis ez nem ördögtől való, mert így alkalmazkodnak. Vagy tudatosnak kell lenni és visszagondolni, hogy volt szarabb is volt, most pedig más, tehát progresszívek vagyunk. Kell erre szánni pár percet naponta. Vagy lehetünk idiotpfoofok, mint a buddhisták, így mi elmehetünk mondjuk kempingezni és már ott értékelni fogjuk a jó meleg tüzet, odahaza pedig az angolwct és a kényelmes fekhelyet, meg hogy füst nélkül is meleg van :)

32/f