Manapság a férfiaknak párt keresni olyan, mint állásinterjúkra járni?

Én erősebb hasonlatot mondanék: olyan, mintha egy porszívóügynök lennél. Van egy portékád, ami látod, hogy senkinek nem kell, de muszáj túladnod rajta, a megélhetésed függ tőle. Te is érzed, mennyire gáz bekopogtatni az ajtókon, neked is ciki, amikor látod, hogy azonnal rád csapják, de aki nem teszi, mert udvarias, annak is látod a szemén, hogy rohadtul nem érdekli, és te vagy már a huszadik, magát nagyon különleges dumával vonzóbbá tenni próbáló jelentkező, aki nagyon eredetinek hiszi magát, és "ő tényleg nem szart akar rásózni, tényleg csak tíz percet kér, ez tényleg más lesz, mint a többi", de mindketten tudjátok, hogy ugyanolyan vagy, mint a többi. És a végén szinte mindig elutasítás a vége.

Én azt gondolom, azért van így, mert a nőknél van ma már szinte minden adu. A férfi-női kapcsolat lényege régen az volt, hogy a férfi gondoskodik az anyagiakról, cserébe a nő adja a szexet és a gyereknevelést. Ezzel együtt mindig a nő volt a kívánatosabb és ő volt a kedvezőbb pozícióban, hiszen érte ment a küzdelem (egyébként azt gondolom, hogy a nők férfiakhoz képesti alávetett helyzete a legtöbb társadalomban emiatt alakult ki. Mert ha a nők kezébe kerül az irányítás, akkor a férfiak nagy része nem fog szaporodni, efelé tartunk egyébként most. A patriarchátus egy megelőző védekezés a férfiak részéről), de volt egy egyensúly. Ez ma már viszont nincs, mióta a nők a férfiakkal együtt dolgoznak, és akár el is tarthatják magukat, plusz a gyerekvállalást is kitolhatják. Tehát nincsenek rákényszerülve a korai elköteleződésre és megalkuvásra a kenyérkereső férfi mellett, tehát továbbra is ők választanak, viszont adott esetben választaniuk sem kell. Így a nők kezében van másfél adu, a férfiaknál meg 0,5. Ezért van az, hogy a mai világ ennyire a nőkről szól, ezért van ennyi frusztrált férfi. Nem maradt mivel meghódítani a nőket. Tkp. a nőknek nincs is nagyon szükségük már ránk. Gyereket is egyre kevesebben akarnak, a fizikai munkaerő leértékelődött, robotokkal helyettesítik, háború nincs, a honvédelemre nincs szükség, nemzetközi egyezmények és atomarzenálok garantálják a nyugati országok biztonságát. A nők, köszönik szépen, elvannak. Egyre kevésbé van szükségük kenyérkeresőre és apára. Ha szex kell nekik, nagyon hamar találnak. Ez van.

Nő volt a kedvező pozícióban... természetesen:

[link]

#16: Tehát jó páran leírjuk, hogy miért látjuk ezt, azért szr emberek vagyunk. Legyőzhetetlen szintű a vitakultúrád!

#17: Ki mondta, hogy nem vesszük észre?

#18: Nem a lúzerek pontozták le, hanem azok, akik nem értenek vele egyet. Ügyesen ráhúztál egy általánosítást azokra az emberekre, akik nem értenek veled egyet. Nem, ettől még senki sem lesz lúzer.

Fura látni, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Több, mint egy éve nem voltam az oldalon és még mindig ugyanolyan primitíven megy a lúzerezés és hasonlók, ha valaki negatívat mer írni egyes nőkről. A pontozások is hasonló szintűek. Egyszer azért remélem, kinövitek ezt a szexizmust.

#16 nem valószínű, ugyan is ezt olyan emberektől hallom, akiknek sokan keresik a társaságát, hívják ide, oda "hiányzol". Én is ilyen vagyok, szar emberséggel még nem illettek, éppen az ellenkezőjével.

Akiknek nem olyan mint egy állásinterjú, azoka pszichopaták, és az olyasfélék, akik szemrebbenés nélkül játszanak az interjúkon, az interjúztatóknak megfelelő szerepet. Nem véletlenül a pszicopaták a legsikeresebb üzletemberek, a cégvezetők nagy része ilyen, ahogy a casanovák is.

Az állásinterjú alól az jelent felmentést, ha valamilyen ok folytán spontán összecsiszolódnak.

"Én is ilyen vagyok, szar emberséggel még nem illettek, éppen az ellenkezőjével."

És mondd, odáig elér-e az intelligenciád, hogy rájöjj, azok a tulajdonságok, amelyektől kellemes társaság / barát vagy, még nem kvalifikálnak párkapcsolatra alkalmas jó partnerré is? Vagy az árnyalatokban való gondolkodás már nehezebben megy?

Sok a hasonlóság a kettő között, de fontos különbség, hogy nem kell egy álláshírdetés minden egyes követelményét kipipálni ahhoz, hogy esélyes legyél.

Utálom az állásinterjúkat, de azokba még érdemes energiát feccölni, mert annak van esélye, hogy sikerül. A párkereséssel ellentétben, ami teljesen esélytelen számomra.