21 éves vagyok,6 hónapos a babám. Úgy néz ki, hogy sajnos külön utakon fogunk a párommal járni, egyszerűen nem működik. Van esélyem ezek után még párt találni? Kétségbe vagyok esve, kérlek írjátok le tapasztalataitokat, tanácsaitok!

Szia!

Sajnálom, hogy így alakul, de ne add fel. Fiatal vagy, és egy gyermek nem lehet akadály. Viszont arra próbálj meg figyelni, hogy amíg nem találod meg azt akivel tartósan együtt maradtok, addig a "randikba", és a rövidebb kapcsolatokba ne "avasd" be a babát. Neki állandóságra van szüksége. Amikor viszont megtaláltad azt akivel tartósan együtt vagy, akkor szervezzetek sok közös programot, hogy ők is megismerhessék egymást.

Ne legyél kétségbeesve! Sikerülni fog, én nagyon szurkolok.

Judy

3 hós és 2 éves fiúk anyukája

Ui.: Ha gondolod, és jó lenne dumálni, írj nyugodtan privit!

szerintem aki szeret, mindenkeppen szeret.

tény, hogy a félkomoly "langyosviz" kapcsolatok igy kizarasra kerulnek, es csak az egyalkalmas meg a verkomoly kapcsolatok maradnak (en az egyalkalmast is kihuznam igazan)

szoval ne aggódj :)

Én már 7. éve bírom a feleségem mellett. Kapcsolatunk az első év végétől, első gyermekünk megszületésétől kezdve kezdett fokozatosan romlani. Jelenleg, mivel már majdnem feladtam a küzdelmet érte, elkezdett valami javulni.

Én szeretem a feleségemet, de már nem bírom ezt az érzelemmentességet, ami a kapcsolatunkat jellemzi. Hogy miért nem hagytam eddig ott? Sokan biztosan azt mondanák/mondják, a két gyerek miatt. Elég ha én tudom, azért mert reménykedtem... És reménykedem még ma is. Ha csak feleannyi szeretet, törődést kapnék vissza a feleségemtől, mint amennyit próbáltam/próbálok adni neki, soha nem gondolnék a válásra. Virágot vittem neki, és faarccal csak annyit mondott "Köszi" Álltam ledöbbenve, a szám tátva maradt, a virág majdnem kiesett a kezemből, miközben ő kivette a kezemből, vázába rakta, és visszament tévézni. Ilyen és ehhez hasonló esetek. Szexuális életünk, gyakorlatilag zéró (Ha azokat a havi 1-2 "igyekezz mert sok dolgom van még" alkalmakat nem számoljuk) Már a megcsalással is próbálkoztam kétségbeesésemben, (Hozzá kell tennem, nem mentegetni akarom magam, de ha minden rendben ment volna köztünk, soha meg sem fordult volna a fejemben megtenni.) El is mondtam neki, megbocsájtott, utána egy darabig rendben ment minden, és most megint ott tartunk ahol elkezdtük.

Érzelem nuku, sex ohne. Kérdezem én, lehet ilyen kapcsolatban élni? Lehet, persze hogy lehet, de meddig? Én nyitott volnék mindenre, semmi mást nem kellene tennie, csak odybújnia hozzám, és annyit mondania, szeretlek. Azonnal rendbejönne minden. Hogy miért nem teszem meg én? Megtettem. Nem egyszer, nem kétszer. Folyamatosan próbálkozom, szeretet adni neki, de soha nem, vagy nem annyit kapok vissza mint amennyit adtam. És már eléggé nehezen bírom... Én a szeretgetést, babusgatást, törődést szeretem, férfi létemre igénylem elég erősen. Bevallom férfiasan. De nem hogy törődést, egy kedves szót is alig kapok.

Több okból is írtam le ezeket

- Jól esett kiadni magamból!

- Hogy tisztán lássuk, egy párkapcsolatban két ember van, általában az egyik nagyobb hunyó, mint a másik.

Jelen esetben úgy érzem, ebben a kapcsolatban én vagyok a kisebb hunyó. Nem állítom, hogy én nem követtem el hibákat, és így 7 év távlatából, már sok mindent másképp csinálnék a kapcsolatunkban, ha tehetném ám a lényeg hogy ha nem vesszük észre a másik igényeit, érzéseit, erzelemvilágát, akkor minden kapcsolatunk zátonyra fog futni, jöjjön akármilyen herceg fehér lovon.

Egy idő után a ló beszürkül, és eladjuk hogy törleszteni tudjuk a lakáshitelt, a mézeshetek/hónapok elmúltával jön az üresség, elhidegülés.

Nem tudom te milyen hunyó voltál a kapcsolatodban, nem is akarom firtatni, ezzel magadnak adj számot. De azt tudom nem mindíg a férfi a hibás, vannak olyan férfiak, akik tudnak szeretni, és azt a bizonyos "Igent" komolyan is gondolják.

Drukkolok neked hogy sikerüljön megtalálnod...

Üdv: Krisztián