Úgy érzem minden rendben van velem, mégsem kellek egy nőnek sem?

A külsőmet kimaxoltam amennyire csak lehet az utóbbi 1-2 évben. Fodrászhoz járok, az arcomra is odafigyelek (bőr, fogmosás, szemöldök, persze csak középen). A szemeimet egyébként is sokan kiemelik, hogy szépek, úgy en bloc szerintem sincs csúnya arcom. Annyi pénzünk is van éppen, hogy jobb helyekről elegánsan öltözködhessek, kapok is dicséreteket a stílusomra. Utcán is sokszor végigmérnek, tehát az öltözködésem sem rossz.

Középmagas vagyok (184 cm) és vékony, de sportolok.

Fősulira járok, de még sincs soha olyan alkalom, hogy idegen lányok közé keveredjek és ismerkedjek valaki által például. A személyiségem is inkább visszahúzódó,

igaz nem vagyok nagy társasági ember, de akkor is sokszor úgy érzem magam, hogy valamiféle burokba létezem. Valahogy sosincs az, hogy megismerkedem valakivel és vagy így, vagy úgy alakul. Régebben kezdeményezett nálam néhány lány, manapság már egyáltalán. Aztán megpróbáltam én annál a három lánynál, akik tetszettek, de finoman lekoptattak, úgyhogy még a maradék önbizalmam is elment most.

Több ismerőssel, haverral ha beszélek úgy alapból természetesnek veszik, hogy csajozok, tanácsokat kérnek, hogy én mit-hogy szoktam tenni aztán mindenre muszáj kitérő, semleges válaszokat adnom. Nem értem, hogy hol lehet a gond. Ennyire rossz volna a személyiségem?