Szerintetek rendben volt a barátnőm viselkedése?

Van egy barátnőm, de már vagy másfél éve. Mármint barát barátnő, nők vagyunk. Tudni kell, hogy szinglik vagyok. És ebbe az 1,5 évbe nem tudtam meg nem találkoztam a barátnőm családjával, azt tudtam, hogy még a szüleivel él (ami érthető, még korai húszas éveinkben vagyunk). Meg azt is tudtam, van egy bátyja. Na de egyszer mentünk a városba, és egyszercsak elkezdett két kézzel integetni, egy rohadt helyes srácnak. A srác észrevette, és odamentek egymáshoz, én meg a barátnőm után sunnyogtam. A barátnőm kérdezte a srácot, mit csinál ott, megmondta. A barátnőm meg mondta, hogy ő meg velem sétálgat, és be is mutatott, hogy ... vagyok, a barátnője. A srác odabiccentett egyet nekem, és köszönt, hogy szia. Erre a barátnőm felém fordult, hogy ő a bátyja, ... . Hát. Nem volt egy bőbeszédű gyerek, de amúgy sem szeretem a szószátyárokat. :D Nagyon helyes volt, a bátyja nevét már tudtam, de azt nem, hogy így néz ki. Aztán el is köszönt tőle a barátnőm, és tovább mentünk. Én meg csak forgolódtam, hogy még lássam. Mondtam a barátnőmnek, nem is mondta, hogy ilyen helyes a bátyja. Kérdezte a barátnőm, hogy tetszik? Mondom igen, nagyon. Nagyon-nagyon. Erre mondta, hogy nem akar megbántani, de szerinte nem vagyok a bratyója esete. Kérdeztem, miért, mi az esete? És azt mondta, hogy az ilyen hangos, karakán nők, akik persze szépek. Persze hozzátette, én is szép vagyok, de más vagyok, meg én inkább olyan csendes, nem hiszi, hogy a bátyja esete vagyok. Bevallom, én ezen megbántódtam... Bevallottam neki, hogy mennyire tetszik a bátyja, és esélyt se akar adni nekem? Meg mi, akkor nem vagyok elég szép, nem vagyok elég harsány? Hisz a bátyja jó, ha 2 mondatot mondott. A barátnőm látta rajtam, hogy megsértődtem, és próbált engesztelni, hogy higyjem el, ismeri a bátyját, nem vagyok az esete. Mondta, hogy az exe is karakán volt, hangos, sokat beszélt... De basszus, nem hiszem, hogy a bátyja az exébe emiatt szeretett bele.