Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem minden rendben van velem, mégsem kellek egy nőnek sem?
A külsőmet kimaxoltam amennyire csak lehet az utóbbi 1-2 évben. Fodrászhoz járok, az arcomra is odafigyelek (bőr, fogmosás, szemöldök, persze csak középen). A szemeimet egyébként is sokan kiemelik, hogy szépek, úgy en bloc szerintem sincs csúnya arcom. Annyi pénzünk is van éppen, hogy jobb helyekről elegánsan öltözködhessek, kapok is dicséreteket a stílusomra. Utcán is sokszor végigmérnek, tehát az öltözködésem sem rossz.
Középmagas vagyok (184 cm) és vékony, de sportolok.
Fősulira járok, de még sincs soha olyan alkalom, hogy idegen lányok közé keveredjek és ismerkedjek valaki által például. A személyiségem is inkább visszahúzódó,
igaz nem vagyok nagy társasági ember, de akkor is sokszor úgy érzem magam, hogy valamiféle burokba létezem. Valahogy sosincs az, hogy megismerkedem valakivel és vagy így, vagy úgy alakul. Régebben kezdeményezett nálam néhány lány, manapság már egyáltalán. Aztán megpróbáltam én annál a három lánynál, akik tetszettek, de finoman lekoptattak, úgyhogy még a maradék önbizalmam is elment most.
Több ismerőssel, haverral ha beszélek úgy alapból természetesnek veszik, hogy csajozok, tanácsokat kérnek, hogy én mit-hogy szoktam tenni aztán mindenre muszáj kitérő, semleges válaszokat adnom. Nem értem, hogy hol lehet a gond. Ennyire rossz volna a személyiségem?
Visszahúzódó vagyok, de vannak szintén kevésbé extrovertált barátaim, nekik is több sikerük van a lányoknál mint nekem.
Igen, 21 vagyok, már nem fogok nőni. Manapság ez már nem számít kimondottan magasnak, olyan átlagos.
"igaz nem vagyok nagy társasági ember"
Ez a gond. A csajoknak csak alfahím kell.
"de akkor is sokszor úgy érzem magam, hogy valamiféle burokba létezem"
Szerintem itt lesz a gond. Hogy érted ezt egész pontosan?
Ezt azért így nem hiszem. Még ha soknak is azok jönnek be, azért nem mindenki egyforma. Különben is, ahogy mondtam kevés ilyet ismerek mégis a többiek is sikeresek ugyanúgy.
Úgy értem, hogy nincs az, hogy elmegyünk az ismerősökkel bulizni, és ott felszabadultan, jól érzem magam. De még úgy könnyen ismerkedni sem tudok, hogy odacsapódom valakikhez vagy valamiért épp ott vagyok és szóba elegyedek velük, ami simán lehetséges volna a koliban is. Megvan az a merev, szokásos társaságom, akiket ismerek és slussz passz. Meg annyira rám ragadt már ez a kicsit távolságtartó, visszafogott temperamentum, hogy én sem tudom máshogy magam elképzelni. A jó oldala, hogy legalább mindenki komolyan vesz, nem vagyok egy bohóc, akit legyintenek ha meglátnak, bár lehet, hogy még az az állapot is jobb volna ettől.
Ezt tudom, hogy nem lehet 100%-ig megmondani, de mégis, valamit hátha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!