El tudnátok fogadni egy autista lányt társként?

Nem értem, mik azok az okok, amik miatt nem tudnának egyesek ezekkel együtt élni. A felsorolt dolgok mind teljesen vállalhatóak.

"Ha annak ellenére, hogy már felnőtt, vannak gyerekes vonásai, nagyon tud lelkesedni apró dolgokért, és nagyon tud kötődni, ragaszkodni, bizonyos dolgokban egy kisgyerekre hasonlít fejben leginkább."

Ha valaki egyedül képes fenntartani egy háztartást, tehát főz magára, takarít, önállóan végzi el az összes teendőt és a pénzt is ő keresi meg hozzá, akkor teljesen életképes felnőtt ember, és tök mindegy, hogy milyen a személyisége. Nagyon sok felnőtt szeretne komolytalanul és gyerekesen viselkedni, csak szégyellik egymás előtt, mert a társadalom azt várja el, hogy egy felnőtt legyen komoly. Az autisták max. annyiban különböznek, hogy őket nem érdekli a társadalom elvárása, ők felvállalják magukat. Szerintem aki nem egy besavanyodott zombi, annak egy ilyen vidámabb személyiségű ember simán feldobja a napját.

"Megvannak a maga kis apróságai, amikkel nem könnyű együttélni. Például hogy egyirányú utcában is képes eltévedni, nem tud térkép alapján tájékozódni."

Sok nem autista is gyakran eltéved. Nem mindenkinek jó az irányérzéke.

"El tud menni egyedül bárhová, és meg is tudja oldani a váratlan helyzeteket, de neki a balra-jobbra és hasonlók nem mondanak semmit, hanem apróságok alapján tájékozódik."

Vagyis tájékozódik. El tud jutni A-ból B-be. Nem rohadt mindegy, milyen módszerrel csinálja?

"Irreális félelmei vannak, például nem tud félig nyitott ajtónál bent maradni a szobában (aludni pláne nem), pánikot okoz nála. Ugyanígy fél bizonyos zajoktól, tárgyaktól, de akár számoktól vagy színektől is."

Az ezeket okozó dolgokat el kell távolítani a környezetből, vagy ha feltétlenül szükségesek a mindennapi élethez, akkor úgy használni őket, hogy az adott személy ne lássa, mondjuk egy másik helyiségben. Megszokás kérdése, szerintem bárki képes rá. Mindenkinek vannak háklijai. Valaki pl. kígyóktól vagy pókoktól vagy akármitől fél betegesen, azokat érdekes módon elfogadja az emberek többsége. Akkor nem értem, másfajta fóbiákat miért nem.

"Boldoggá teszik a másoknak monotonnak ható, ismétlődő dolgok, mert az biztonságos. Bizonyos dolgoknak mindig ugyanúgy kell történni, ugyanakkor, ugyanott kell lennie, hogy jól érezze magát. (Pl ha mentek valahová, akkor mindig a járda jobb oldalán)"

Ezt se értem, miért probléma. Mi hárman élünk egy háztartásban, mindenkinek megvan a maga napi rutinja. Simán össze lehet egyeztetni bármit bármivel, főleg ha az egyik kiszámítható is, vagyis tudod, hogy az autista partnered mikor mit szokott csinálni. Az se rossz dolog, ha mindennek megvan a maga helye. Normális háztartásban egyébként is evidens, hogy ha valamit elveszek, ami közös vagy nem egyedül az enyém, akkor azt használat után a helyére teszem vissza. Az se tudom, kinek fáj, ha pl. mindig a járda jobb oldalán kell menni.

"Mindent szó szerint vesz, tehát ha meghagyod neki, fél óra múlva hívjon fel, akkor megvárja, ameddig körbeér a mutató, és pontban akkor fog felhívni."

Akkor legalább tudod, mikorra várhatod a hívást :)

"Néha elsőre lényegtelennek látszó dolgok fontosak neki/kíváncsi rájuk. Tehát olyanokra, amikre nincs szüksége a mindennapokban, de tudni akarja őket, és egy darabig lelkesedik értük, beszél róla. Ez lehet kb bármi. Szóval, nem kell meglepődni, ha egyik reggel reggelinél arra kér, számítsatok ki együtt valamilyen matematikai műveletet, mert őt nem hagyja nyugton a pl henger térfogata, vagy épp a másodfokú egyenletek, vagy a szakmáddal kapcsolatban kérdez rá valamire, és arra kérdi, magyarázd el."

Ebben sincs semmi olyan, amivel ne lehetne együtt élni. Manapság már itt a Google, bármire rá lehet keresni pár perc alatt, szóval nem az van, hogy órákat kell elvesztegetni a könyvtárban lexikonokat lapozgatva, hogy kiderüljön, hány mm átmérőjű petéket rak a kecskebéka. Egyébként is szerintem tök normális, ha egy pár mindenféle random hülyeségekről el tud beszélgetni. Inkább olyannal nem tudnék együtt élni, aki egész nap annyit szól hozzám, hogy köszön, amikor elmegy és amikor hazaér.