Szerintetek is a szerencsén múlik, hogy kinek mikor lesz párja?

Szerintem egyáltalán nem csak a szerencsén múlik, sokkal inkább a személyiségen, célokon, életfelfogáson, meg persze azokon a tényezőkön, amik az embert "kapóssá" teszik.

Ha valaki nyitott személyiség, az több emberrel találkozik, ismerkedik, közvetlenebb kapcsolatot tud kialakítani. Közvetlen, felszabadult viszonyban szimpatikusabb, kívánatosabb, kelendőbb az ember, így valószínűbb, hogy talál párkapcsolatot. A személyiség fejleszthető, így ez még csak nem is teljesen a születéskor szerencsén múló tulajdonság.

A középiskolában azt tapasztaltam, hogy voltak fiúk, lányok, akik lazán, a jelennek éltek, benne voltak mindenben, nekik lett leghamarabb párjuk. Utána már másoknál is elkezdtek próbálkozni, és érdekel módon a hasonló a hasonló elvén a kiközösítettebb, társaságból kilógó, különc embereknek lett párjuk, mert ők elkezdték keresni a külső társaságokat, ahol végre hozzájuk hasonló emberek voltak, és az első lehetőségre le is csaptak. Középiskola alatt azoknak nem lett párjuk nálunk, akik valamilyen szerepet játszottak. Például "menők" akartak lenni, de nem természetesen fakadt belőlük a lazaság. Különlegesek voltak, de elnyomták az átlagtól eltérő tulajdonságaikat, asszimilálódtak, hogy ne közösítsék ki őket. Így belegondolva több olyan emberről is tudok, aki miután kikerült az osztályból, új közegbe került, egy nagyobb társaságból maga választotta meg a hozzá hasonló barátait, máris talált párt magának.

Aztán persze van, akinél ez elvi okok miatt van így, válogatós, vagy csak komoly kapcsolatot szeretne, olyannal, akivel ezt el is tudja képzelni, stb.

Fiúknál pedig különös szerepet játszhat a magabiztosság is, hogy oda mernek-e állni a lány elé, mernek-e kezdeményezni, nyitottak lenni.

Aztán persze az, hogy mindezek mellett találkozik-e valaki szimpatikus lánnyal/fiúval, illetve mikor lesz szerelmes némiképp szerencse kérdése is, de szerintem ez a legkisebb faktor.