Vannak rajtam kívül, akik a tinderes eredményeikről statisztikát vezetnek?

Én azt mondom ne vedd így szívre, nyomjad tovább, de ne ilyen görcsösen és ne kúrd fel magad minden kis szaron. Közben meg koncentrálj másra, ne ez töltse ki minden percedet és gondolatodat, ha 26 vagy akkor gondolom már melózol, meg tuti vannak más hobbijaid amibe temetkezhetsz.

Sz.rd már le b+! Én 27 vagyok, ugyan ebben a cipőben, de nem kesergek itt rajta, hogy mennyire szánalmas, meg nyomorúságos az életem. Szerintem sokan vagyunk így, de nem lehet mindenkinek ugyan olyan az élete. Biztos hogy van aki társ nélkül éli le az életét, az is lehet hogy te is, meg én is így fogjuk. Nem kell ezen fennakadni, élni kell ez életünket, ahogy nekünk jó, aztán kész. Én tudom magamról, hogy sok mindenről lemaradtam az életben, amit talán már nem hozhatok be. De ettől még úgy érzem nem vagyok rosszabb ember, mint mások, akik jobban szocializálódtak, gyerekkorukban, csajoztak, szerelmesek voltak, sétáltak kézen fogva a barátnőikkel, elvitték őket moziba, fagyizni... Nekem ezek kimaradtak, tudom, hogy félénk, tapasztalatlan gyerek fejjel 27 évesen már nem igazán rúghatok labdába a korombeli nőknél, ők már érett felnőtt férfit akarnak, nem egy tapasztalatlan gyereket. A fiatalabbakhoz, meg már túl idős vagyok... De sajnos az időt nem tudom visszapörgetni, ez van. El kell fogadni a dolgokat, nem ezen keseregni, meg a múltbéli tévedéseken fájdalmakon, mert ez csak felemészt. Ezer más dolog van még az életben ami miatt érdemes lehet élni, csak rá kell találni. Javaslom te is inkább nézz mélyen magadba, és próbáld megfejteni hogy milyen is vagy, és miért is vagy te olyan amilyen valójában vagy! Mert ha rátalálsz önmagadra, akkor lehet el tudod majd te is engedni ezeket a dolgokat, amik miatt itt keseregsz.

[link]