Vannak rajtam kívül, akik a tinderes eredményeikről statisztikát vezetnek?

1716. Szuperlájkokra sem kell reagálni, minek aaaaaz, dehoooogy, hát egyértelműen csak véletlenül nyomkodom azt a rohadt kék csillagoooot... Hát ilyen a mocskos életben nincs, ez már nevetséges. Ilyenkor nagyon elgondolkodok, hogy van-e bármi értelme az életemnek. Azazhogy már hosszú, HOSSZÚ évek óta tudom, hogy nincs, de nem tudok mit kezdeni vele sajnos. És itt vagyok 25 éves szűzként, zéró motivációval, úton az alkoholizmus felé, lassan dohányozni is elkezdek. A munkámat, avagy ahogy divatos mondani: a KARRIEREMET leszrom, mert nincs kiért pénzt keresnem (engem meg aztán végképp nem érdekel, hogy 110-et keresek vagy 260-at). Január végén jár le a felmondási időm, abban reménykedek, hogy megvan a 365 nap munkaviszonyom és elmehetek egy hónap munkanélkülire. Egyre dagadtabb vagyok, mert nincs kinek tetsszek. Egyre kevesebb dolog érdekel, mert nincs kit elbűvölnöm a tájékozottságommal.

Régen még voltak elképzeléseim. A legelső hulladékszrfshgy munkahelyemen küzdeni akartam és előrébb akartam lépni, meg örültem, hogy legalább megtapasztalom, milyen egy a diplomámhoz rohadtul nem illő fizikai munka. Figyeltem, mit eszek, és bár világéletemben túlsúlyos voltam, azért úgy egy-másfél évig tudtam tartani egy 75 kiló körüli testsúlyt - most 95 vagyok, soha nem voltam még ilyen kövér, nincs egy darab gatyám, ami kényelmesen rám jönne. És a röhej, hogy hiába eszek szinte csak húst meg zöldséget, mert két hete még 93,5 kiló voltam. Elképesztő, velem még a természet is szándékosan szívózik, nálam még a fizika törvényei se működnek?! Egész nap képes voltam olvasgatni kb. mindenféle tudományágban a Wikipédiát, nyelveket is tanultam. A hobbim éltetett és motivált. Ennek mind vége, munkában komor pofával ülök, a számat húzom, ha jön valaki, két szóban, szúrós szemmel válaszolok neki, hazérek, megiszok 1-2-3 sört, közen valami szutyok YT-os videót nézek, és ennyi, eltelt a napom.

Szrok én már bele az egészbe. Van bármi értelme mélységes magányban élni, úgy, hogy még csak fény sincs az alagút végén? Fszért teperjek, ha egy helyben fogok toporogni, mint azt sok-sok év tapasztalata alátámasztja? Fals mézes-mázos ígéretekért, hogy "majd 30 éves korom után eljön Eldorádó"? Hogy először a munkára figyeljek? Mi van? Koncentrációs táborban vagyunk, hogy a munka nemesítsen?! A güri az élet értelme? Nem-nem, már nem a kommunizmusban élünk srácok... Na meg hát 30 éves koromra fog ez még engem bárhol érdekelni? Egy megcsömörlött, rosszindulatú, utálatos rhadék leszek addigra, már persze ha nem vetek véget azonnali hatályú felmondással ennek az értelmetlen létezésnek, vagy nem kerülök diliházba.

Ja igen, amióta egyre mélyebb a depresszióm, minden második szavam káromkodás. Élőben mondjuk retek jó színész vagyok, szerintem hitelesen eljátszom a magabiztos, empatikus kultúrembert, ha érdekem fűződik hozzá éppen akkor. Mindegy, inkább iszok még egy sört. Az legaláb egy biztos pont.

@Aswad05

Értékelem az optimizmusodat. Neked egyébként milyen sikereid vannak az életben? Mire alapozod ezt a pozitivitást? A dühöt meg ne keverd össze a gyűlölettel és a csalódottsággal. Nem mérges vagyok, hanem rühellem az emberiséget és a társadalmat. Nem ugyanaz. Vegyem el amit akarok? Oké, akkor benevezek egy fizetőshöz, legalább annyival beljebb leszek, hogy már nem leszek tovább szűz. Szórakozóhelyre meg akkor fogok belépni, amikor... soha. Se romungróék, se izomtibóék, se drogos pitsáék nem érdekelnek.

@25

Mármint jobbra. Egyébként ő egy csinos lány volt, csinos lány meg nekem nem fog visszaírni. Egy próbát persze megér, mert hátha; a probléma ott kezdődik, hogy az a mosoly elképesztő erőltetett volt a képein, egyszerűen nem volt ingerenciám írni neki. Pedig én boldogra-boldogtalanra írok.

***

Kész, befejeztem. Eger környéki kollegina se volt hajlandó válaszolni, amikor még az érdeklődésünk is stimmelt. Ő volt a 9. párom, 2000+ jobbra húzásból. Részemről ennyi volt a Tinder. És ezzel ki is merült az összes létező ismerkedési lehetőségem, úgyhogy hivatalosan is kijelenthetem: nem kellek senkinek.

@Clay Morrow

Jó, és akkor most számoljunk: ez nagyjából 0.5%-os "párbaállási arány", hogy úgy mondjam. Már ez is sokkoló és lehangoló, de ha hozzátesszük, hogy ebből 0%-os a "válaszadási arány", az pedig tökéletesen egyértelművé teszi, hogy mennyire kilátástalan az egész életem.