Miért érzem azt, hogy férfinek lenni hátrány?

Hátrány a fszt... Ne csodálkozz ilyen felfogással, hogy hátrányosnak erzed magad!

Én is ezt érzem.

Én is szívesebben születtem volna férfinak, ha lett volna választási lehetőségem. Ahogy észrevettem, az emberek szemében az önálló individuum, a személyiség ott kezdődik, hogy az illetőnek fütyköse van, egy nőnek meg az a legfőbb, vagy akár az egyetlen releváns tulajdonsága, hogy nő. Tény, hogy mostanság kialakult egy áldozatkultusz a női nem körül, azaz mi vagyunk elnyomottnak tekintve az "elnyomó" férfiakkal szemben, de ezzel párhuzamosan olyan gondolatok is hangot kapnak, amelyek szerint nemhiába alakult ez így, hiszen egy férfit egy nő MINDENBEN csak alulmúlni tud. A szexben is csomó minden van, amit kipróbálnék, de nem tehetem csak úgy, mert akkor a férfi befogadói/női, tehát számára "megalázó" szerepbe kerülne (ilyenkor merül fel a kérdés, hogy a nők megdugása egyenlő-e a megalázásukkal...), és azt a világért sem akarná. A férfiaknak azért nehéz, mert el van tőlük várva, hogy a legjobban legyenek (ami nonszensz, hiszen legjobból csak egy van), a nőknek pedig azért, mert lehetnek akármilyen jók, akkor sem veszik őket komolyan – rám az utóbbi van rosszabb hatással, mert viszonylag karakán alkat vagyok, nem olyasvalaki, aki beéri a háttérben maradással. Ja, mellesleg nem, nem könnyebb a társkeresés a nőknek. Oké, hogy általában náluk próbálkoznak be, és dönthetnek afelől, hogy melyik jelentkezőt választják, viszont a férfi meg azt döntheti el, hogy kihez megy oda, és nyilván olyasvalakihez fog, akit vonzónak talál, tehát a csúnya nők helyzete hasonlatos a csúnya férfiakéhoz. Az egyetlen megoldás az lehetne, ha végre az embert látnánk egymásban elsősorban, nem pedig a puncit/falloszt. Kíváncsi vagyok, eljön-e valaha az az idő.