Férfiként mennyire nehéz rendes párt találni?

Nekem nagyon.

Bár nem mondanak rossz pasinak, de nem is töltök minden nap egy órát gyurmázással, így átlag alkatú vagyok, nem szálkás gyurmagyurka. Kopaszodom, így letolom a maradékot, nem tudok divatos ecsetfejet csinálni zselézett 19. század végi író/orvos frizurával.

Divatszakáll vágásához nincs türelmem, divatszemüveg is idegesít, inkább lézereztetek. Magasságban is csak 190 centi vagyok, így nem vagyok felűnő jelenség.

Nem vagyok nagy hangú, nagy arcú, inkább csendben, háttérben csinálok dolgokat, nem érdekelnek a kompenzátor autók, hanem a jó/különleges/hasznos technikájúak, vagy jó ár/érték arányúak, hasonlóan mint a motoroknál, ezért is vettem egy átlagos megbízható elnyűhetetlen naked után, egy túraenduro-t, pedig jól tudom, hogy a csajok a gyorsasági motorokra gerjednek.

Kedves vagyok, érdeklődő, sok mindenről el lehet beszélgetni velem, így a lányoknál általában a kedves, aranyos fiú fiókba kerülök, akitől lehet kérdezni, és segít, tehát a talonban tartott, tartalék pasi vagyok.

Próbálkozom, de általában csak tartalékba tesznek, mert nem adom elő a macsó szerepet, mert utálok, és nem is tudok szerepeket játszani.

A legutóbbi álomnőnek tűnő barátnőm is azért ment vissza az exéhez, mert az egykerekezett, vagányabban a adta elő, én meg csak csöndben 2-3x erősebb motorokat előzgettem a fent írt átlag tömeggéppel, meg több tízezret túráztam, döntögettem a kárpátokban, alpokban. Na meg mert drágàbb kocsija van, és menőbb újépítésűje (mint kiderült, anyu apu pénzéből).

Ez az e barátnő 1 éven belül 4 darab 2 hónapos kapcsolaton van túl, mert mindig kiderül, hogy amit előadnak neki a műmacsó pasijai, annak fele se igaz, és gyakran betegek is (unakahúgot dugott, öcsi mennyasszonyát partiba vágják gyakran, erősen fojtogasós szexet szeret), meg az is kiderül, hogy ő is egy erősen kisebbségi komplexusos, nárcisztikus, törtető nő, aki mindig többnek akarja mutatni magát mint ami, és bár külsőleg tényleg szinte tökéletes, ha lejön a felszín, kijön hogy egy hárpia.

Mindig nekem mondja el a sirámait, én vigasztalom, sajnos csak ritkán szexxel, amiről 1 évvel miután dobott az exéért végre kinyögte, hogy túl nagy vagyok neki (miközben épp az aktuális pasi kis méretét beszélte ki nekem), néha fáj, amire összevesztünk kicsit, hogy miért nem mondta, és miért színészkedett, amit már akkor is mondtam neki, hogy ez átlátszó, túl pornós (mellesleg fura, mert egy 175 centis a lány, miközben a 19 centim, arányos vastagsággal, több 160 centi körüli lánynak esett már jól, úgy hogy átvéve az irányítást teljes hosszban fogadták szentélyükbe :) és "bocsiii de most kihasználtalak" és hasonló szövegekkel miután hirtelen megizzadtak ;) )... de az egész élete sajnos egy megjátszás.

Másik lány egyetemista akivel már régóta egymásnak ajánlottak a baráti társaságból "izzik köztetek a levegő", "iszonyú összhang van köztetek, ezt mindenki látja", párszor randiztunk, mindig "tanulnom kell bocsi" végződésekkel, és "jaj nem sok időm van" feszüléssel, a nem jól sikerült vizsgái környékén le is pattintott azzal a szöveggel, hogy a srác akivel együtt könyvtáraznak bepróbálkozott, és akkor inkább ne randizzunk többet (bár már 2 hónapja nem találkoztunk akkor se, mert tanulnia kell...), de azóta sincs senkije, élete sem, csak tanulás.

Ezen kívül csak dugópajtiságok voltak, meg egy elszalasztott lehetséges szerelem, ahol a nő mondta, hogy hív ha ráér, amit szó szerint vettem, de valszeg akkor is azt várta én hívjam, és úgy gondolta nem érdekel.

Úgylátom a normális nők korán foglaltak lesznek, és úgy is maradnak. Aki nem, annak 95%-a csak önmaga, és barátnői szerint normális, ha egy férfi ismerkedik vele, kijön, hogy nagyon nem az, vagy csak olyan pasikra gerjed akik nem akarnak tartósat, csak mondják, hogy meg lergyen a csaj.

Nagyon nehéz, főleg az, hogy a nők soha se mondanak el mindent, vagy csak képletesen, két/sok értelműen, és nem is teszik meg ezt meg azt, mert "jaj mit fognak gondolni rólam" és hasonlók, egyébként ahogy látom, szinte minden kapcsolatban ez egy nagy probléma. 32/F