Baj van a lányok érdeklődésével manapság?

A hasznosabb része a válasznak a vége felé lesz, előre szólok:

Én amikor órákig beszélgetni szerettem volna az exemmel a következőket kaptam meg: unalmas vagyok, csak magamról szeretek beszélni, mindig vitatkozom, nem vagyok elég érdeklődő irányában, nem tudom élvezni a tásaságát csak úgy...

Emellett a következők történtek: ha nem kérdezgettem már-már vallatásszerűen jó, ha oár mondatos párbeszédek zajlottak le (mivel szerinte ez kimeríti a jó társalgás fogalmát... Főleg, ha evésről volt szó. Ha arra a "nekem mindegy" választ adtam, akkor már nem voltam együttműködő, és nem akartam vele kommunikálni), sosem mesélt a munkájáról, sosem kérdezte meg, milyen napom volt, mit csináltam, hogy megy ez vagy az... Ha egy komolyabb témára terelődött a szó, akkor az vagy unalmas volt számára vagy kötözködés céljából tettem (pl más vallásunk volt, és míg ő az enyémbe két lábbal tiport, addig ha én azt mondtam, személy szerint nem hiszem el szó szerint a Bibliát, már valami istenverte hittagadó lettem... Vagy ha az oktatási rendszerről beszéltünk, akkor én voltam a hülye, hogy szorgalmaztam a kézírás tanítását... És ugyanezt el tudta játszani minden témával... Amit én mondtam, az rossz volt és nem normális beszélgetésnek tartotta, hanem veszekedésnek) Szóval nem feltétlenül a lányok érdeklődésével van a gond, és nem is azzal, hogy az említett esetben introvertált volt az úriember (ugxanis a jelenlegi párom is az, mégis, ha kérdezek, tud válaszolni, reagálni az általam mondottakra) . Személy szerint én a kapcsolat végén azt éreztem, mindegy, hogx felteszek- e nekk bármilyen kérdést, mert ha megszólalok, akkor az úgyis baj. Ez persze rád nem vonatkozik, de a te esetedben lehet, hogy a lányok nem szeretnék mondjuk a saját egyszerű napjaik mellett azt hallani, hogy te mi mindent csinálsz, vagy nem akarnak a saját "pitiáner" dolgaikról beszélni, mikor te úgyis sokkal érdekesebb dolgokat mondasz. Lehet, van bennünk némi kisebbrendűségi érzés... Az általad említettek esetében (pl tanárok) valószínűleg azért nem áll fenn, mert ők pontosan tudják, hogx attól, mert neked ilyen élményeid vannak, az ő életük, munkájuk, gondolataik is érdekesek, nem minősíti le őket az, hogy te tettél valamit, amit ők nem... Ehhez viszont nyitottság és intelligencia szükségeltetik.

Nekem a legjobb beszélgetéseim soha nem kérdezz-felelek alapon működnek, és nem a napunkat meséljük el egymásnak. Legutóbb kollégákkal (nők vagyunk) ebédnél például a házi pálinkától indulva eljutottunk oda, hogy nem mindegy, kihez mész orvoshoz, mert nagyon félre tud némelyik kezelni. Nekem egy jó beszélgetésnek kb. 5-10%-a kérdés, de a beszélgetés valahogy gördül magától.

Én például lelkesen és sokat tudok mesélni az utazásaimról, nemrég találkoztam valakivel, aki volt egy érdekes helyen, kérdeztem, milyen volt, meséljen róla, én ott még sose jártam, de alig tudott kinyögni valamit, csak sablonban elmesélte, mint hogyha egy leporellóban olvastam volna az utazási ajánlatot. Nem mélyedt el benne, nem lelkesedett...

"Ha már munka: Nem csak unalmas iroda szürke melók vannak ám."

Szóval ismerkedsz egy lánnyal, ő mondjuk egy boltban dolgozik, vagy irodában, unalmas, szürke meló. Te meg elkezdesz dicsekedni: múltkor Szingapúrban voltam 2 hétig, most meg Japánban megyek egy hétre, milyen szuper izgalmas, nem? Ő meg érzi jól, hogy lenézed az ő unalmas, szürke munkáját, ezért nincs is kedve beszélgetni róla.