Miért félnek az emberek az érzéseiktől? Miért gondolkodnak három lépéssel előre?

Én agyalós vagyok, de épp ezért nem megyek bele olyan ismerkedésbe mélyebben, amiről már az elején komolyabb kétségeim vannak. Ettől nem hiszem, hogy vesztes mentalitásom lenne, csak nem minden jó hosszútávon, ami annak tűnik jelen pillanatban. Ennek felismerésére meg elengedhetetlen az átgondolás, hogy ne sértsem meg a másikat azzal a felesleges bizalomkeltéssel, majd visszalépéssel.

N

Sajnos szentül meg vannak győződve arról, hogy velük semmi baj (tényleg nem volt), most tegyen le a másik valamit az asztalra (ez is egy teljesen jogos igény, csak asztalt nem tesznek le hozzá). Igazából ezek ilyen fából vaskarika elvárások, amik arra irányulnak, hogy prezentáld a megbízhatóságod anélkül, hogy ehhez megfelelő szituációba keverednének. Ezeket ott kell hagyni, mivel ezek az elvárások mégcsak nem is feléd irányulnak, hanem az exek felé. Sajnos a múltat nem írhatja át senki, rá kell szánni az időt a feldolgozására, mert addig csak sérüléseket okoz az ember másnak és saját magának. Nem szabadna addig kapcsolatban gondolkodni, felesleges, alkalmatlanok rá, nincsenek jelen. Ha fél év, fél év, ha kettő, akkor kettő, de ezt a munkát el kell végezni, mert máskülönben csak az idejét vesztegeti az ember.

32/f

Ismerős. Mert az x éves sérelmeit/érzéseit konzerválta, és inkább megy bele egy közeli lejáratú instant kapcsolatba, ami fájdalommentes, mint egy komolyba, amiben ott van az újabb sérülés veszélye. ez van,keress te is

"zsé" kategóriás kapcsolatot, abból egész jó kínálat van manapság

Nagyon nemolvastam végig a komikat de én konkrétan a csaoldástol félek a leggjobban és a visszautasitástol deeznemaztjelenti,hogy tök gyávalennék csak a fájdalom utánna túlnagy:((((

1-szer beprobálkoztam az ÁLMAIM NÖjénél és az annyirafájt ,hogymég most se vagyok tulrajta:((A kudarc=fájdalom.