Szerintetek orvossal randizni neccesebb?

Én egyelőre orvostanhallgató vagyok és nem ismerkedem senkivel, de már most érzem, hogy ha egyszer oda kerülök, akkor nehéz lesz párt találnom (nem szeretőt, pasit, dugópajtit, komolytalan kapcsolatot, hanem komoly párt, férjet, élettársat). Nem tartom magamat különösebben tájékozottnak, pl a politikáról, művészetről, sportról nem tudnék elbeszélgetni senkivel, de az átlagnál valamivel okosabb vagyok és sajnos nagyon zavaróan érződik a szakadék egy kevésbé intelligens emberrel való ismerkedés (akár csak barátkozás) során. Természetesen nem elvárás, hogy minden férfi legyen professzor és nem nézem le mondjuk a villanyszerelőt vagy a boltos Marikát, mert ők olyanhoz értenek, amihez én abszolút nem, viszont társkereséskor nem egyszerű olyan férfit találni, aki minimum egy szinten van velem és úgy általában a személyiség, értékrend, életkor stb szempontjából is megfelel. Ha nő vagy, akkor lehet, hogy van esélyed egy orvosnál, mert sokukat nem zavarja, ha a nő nincs velük egy szinten, van, akinek bőven jó az asszisztensnő, a nővérek, a takarítónő vagy kb bármelyik nő is minimum egy körre.

Randiztam utolsó éves orvostanhallgató fiúval, nem éreztem egyáltalán kellemetlennek. Sok témáról nyilván ő tudott többet, sokról meg én. Jól elbeszélgettünk, sajnos vonzalom nem volt, így csak egy randi volt.

Sziasztok! Én nem vagyok orvos, nem az egészségügyben dolgozom, viszont jó néhány orvos van az ismeretségi körömben, családban is. Ők mind értelmes emberek, többségük elhivatott a szakmája iránt, ezért az életét alapvetően eköré szervezi. Az ismerőseim többsége házas vagy tartós kapcsolatban él (a koruknál fogva is), a többségnek szintén orvos, vagy egészségügyis párja van. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egyszerűbb az ismerkedés és később a kapcsolat fenntartása, mert nem kell alapvető dolgokat magyarázni, a másik tisztában van vele, milyen életmóddal jár ez a hivatás. Hasonlóan a mi szakmánkat is általában elhivatottságból végzik, mert olyan életformát követel, amit nem lehet muszájból élni, csak nagyon erős motivációval. Ezért nálunk is nagyon gyakori a szakmabéli pár. Szerintem nem orvosként orvossal randizni nem különbözik attól, mintha valaki bármelyik másik értelmiségi szakma elhivatott, sokat dolgozó tagjával ismerkedik. Lehet, hogy valakit zavar a hektikus időbeosztás, a relatìve kevés együtt töltött szabadidő. Én nem tudnék együtt élni valakivel, akit nem motivál a munkája, nem lelkes és nem hivatásként tekint rá. De ez egyénfüggő, kinek mi a fontos. Még egy fiatal rokonom tapasztalatát osztanám meg, aki orvosként sok orvossal randizott, de mind rivalizált vele, nem tekintették magukkal egyenrangúnak. "Civilektől" is tapasztalt féltékenységet, értetlenséget, rosszallást a munkája miatt. Illetve amiatt, hogy nem alárendelődő, aktív, intelligens, ambíciózus, amilyennek egy jó orvosnak lennie kell. A férfiak többségét ez frusztrálta. Ő azt mondta, nem akar orvos párt a tapasztalatai alapján. Most egy mérnök sráccal van, aki büszke rá, a sikereire, az eszére és elismeri az eredményeit. Ő maga is keményen dolgozik és sokat tesz azért, hogy előbbre jusson. Kölcsönösen tisztelik és elfogadják egymást. Szerintem minden kapcsolat lényege ez. Kérdés, hogy te el tudsz-e fogadni olyan párt,aki ilyen habitusú. Sok sikert!