Kapcsolat egy gyermekes nővel? Hogyan működtethető?

Amelyik anyukának nincs segítsége és még kisebbek a gyerekek, nagyon nehéz lehet.

35 évesen váltam, 6 és 13 éves gyerkőcökkel.

Randikat akkorra időzítettem mikor a gyerekek az apjuknál voltak.

Senkit nem mutattam be nekik, nem volt havonta új apuka.

Akit bemutattam maradt is, azóta is együtt vagyunk.

Az gáz ha a gyereken kívül nincs témája...

Nehéz amúgy egyedülálló szülőnek lenni.A randik, programok szervezést igényelnek, nem nagyon lehet csak úgy spontán kiruccanni.

Problémásabb a gyermekes nő de megoldható.

nagyon jó házasságban élek, tehát úgy írok, hogy a társkeresést kiveszem a kalapból:

38 éves vagyok, a kisfiam 2 éves, gyesen vagyok vele. nulla, azaz nulla szabadidőm lenne, ha nem lenne mellettünk a férjem. hiába alszik jól a gyerek, olyankor szedem rendbe magam: edzés, manikűr-pedikűr, egyebek. a többi időt vele töltöm, legalábbis ott van velem, amikor csinálok valamit.

nekem pl. abszolút nem férne bele a napomba egy randi sem.

szóval nem lesz könnyű dolgod.

Ha szeretnél saját gyereket, és úgy képzeled el a kapcsolatot, hogy szeretnél normál tempóban haladni, ismerkedés, közös programok, összeköltözés, házasság, gyerek, akkor inkább lebeszélnélek róla, mert a gyerek "akadály"/"hátráltató tényező" lesz, elfogadod vagy sem.

Amennyiben valami okból nem akarsz sajátot vagy csak lazább kapcsolatban gondolkozol, akkor bátran vágj bele, de ha komoly terveid vannak, azt egy gyerekes anyával nagyon kis valószínűséggel fogod tudni megvalósítani.

Vedd figyelembe, hogy te, az anyuka és a gyerek egyaránt időt és energiát fektet a kapcsolatba, alakuljon az bárhogy, ezért neked és anyunak fokozott a felelőssége az ügyben. Gondold meg jól és biztosra menj.

32/f

Leírom, hogy nálunk hogy működik.

Randizni akkor tudtam, mikor suliban-oviban voltak, vagy a nagyi vigyázott rájuk.

Első körben tisztáztam, hogy vannak gyerekek. De igyekeztem másról beszélni a randin. Egyrészt nem őket akarják megismerni, hanem engem, másrészt idegennek semmi köze hozzájuk.

Addig a partnerem nem is találkozott velük, amíg mi ketten úgy nem éreztük, hogy komolyan akarunk egymással valamit.

Először pofavizit semleges helyen, előtte felkészítve a gyerekeket. Akkor már tudták, hogy randizok, és kedveljük egymást. Mutattam róla képeket, és kicsit beszéltem róla, hogy kicsoda, mivel foglalkozik, mit szeret. Így eleve nyitottan álltak hozzá.

Első jól sikerült tali után jött úgy a párom, hogy a gyerekek is ott voltak. Aztán pont ők dobták fel, hogy aludjon ott, ne menjen este haza.

Egyre többet volt nálunk. Utána kérdeztem meg a gyerekeket, hogy mit szólnának, ha ide költözne. Örültek.

Ami nem működik: az a duma, hogy nem lesz pótapa. De, az lesz, mert a gyerekek mindenképp úgy fogják kezelni, és ő se lakótárs, hanem családtag. Nevelnie is kell őket, mert muszáj rájuk szólni akkor is, ha nem vagyok otthon.

Szerencsére nálunk ez nem gond, a párom szereti őket, és viszont. Volt, hogy őt hívta fel a gyerek, hogy két nagyobb meg akarja őket verni a játszón, ő meg rohant. Eszükbe sem jutott, hogy ezt nekem kéne elrendezni, hisz apai erőre és fellépésre volt szükség.

Ami még sarkalatos pont, az az anyagiak.

Nem szorulok eltartóra. Erre van a gyerektartás. Nem 10 ezret kapok, maradjunk annyiban. A sajàt keresetem is egész jó. Azóta három gyerek után kapjuk az adókedvezményt. 😉

Vannak nehézségek. A legnagyobb, hogy a párom végig morogja azt a két napot, amíg láthatáson vannak. Szinte féltékeny.

Na pl hasonló csajszival, mint ötös, nem járnál rosszul.

32/f

"a hozzám illő korosztályú hölgyek túlnyomó többsége anyuka."

Az nem opció, hogy kivárod a gyermektelent?

" Inkább csak érdeklődöm, hogy mi módon működik egy ilyen kapcsolat?"

Nálam sehogyan sem működött gyermektelen férfiakkal, végül elvált-gyermekes férfi teljes valómban akart, nem csak programokra és szexre.

Kár, hogy lepontozzák még így is.

32/f