Szerintetek mi ez az érzés?

Nem az fogja megölni a dolgot, hogy nem alakul ki benned szerelem, hanem hogy ilyen hülyeségeken rágódsz, és a semmitől félsz. :) Te most a semmiből létrehozol egy problémát, és attól elkezdesz rettegni. Figyeld ezt meg önmagadban. A megfigyelés a legjobb módszer arra, hogy a félelem vagy a gondolat fölé emelkedj, ahol nincs rád hatással. Amikor megjelenik benned a félelem, csak figyeld meg, de mindenféle ítélkezés nélkül.

Én is így martam el magamtól egy lányt, akit szeretek...

Ne hagyd, hogy az illúziók befolyásoljanak és tönkretegyenek.

Lehet, hogy csak örülsz annak, hogy van kivel beszélned. És ehhez nem fontos a beszédpartner neme.

Nekem is van egy hasonló haverom, akivel sokat szoktam beszélni, és hasonlóan várunk egymás jelentkezésére, de ettől még nem vagyunk melegek. :)

Az, hogy kialakul több érzelem, az attől függ, hogy meglátod-e benne a barát (=mint pár) potenciált a jövőben, és akkor beleszeretsz, vagy nem, és akkor megmarad egy beszélgetőpartner szinten.

Bármi kialakulhat még, de ha folyamatosan rágódsz tényleg felesleges dolgokon akkor könnyen nem lesz belőle semmi, és nem azért mert nem lehetett volna, hanem mert elcseszted.

Az exem után néhány hónapja én is megismertem egy lányt, de valahogy az akkori állapotomban nem akartam mást, mint csak egy barátot. Valahogy mindig is könnyedén nyitottam a lányok felé, ezért is van/volt jó pár lány haverom, és tulajdonképpen ez okozta a feszültséget az előző kapcsolatomban. Viszont ez a lány más volt, nem egyszer reggeltől másnap reggelig beszélgettünk, hülyültünk, élveztük egymás társaságát, olyankor tényleg ki tudtam kapcsolódni. Vele mindenről tabuk nélkül tudtam beszélni, teljesen őszinte tudtam lenni vele. Külsőre rendben volt, szép mosolya varázslatos, bár nem volt az esetem, férfi szemmel tetszettek a formás részei, de semmi komoly érzéseim nem voltak. Aztán pont ilyen tájt (csak 4 évvel ezelőtt), egyik napról a másikra eltűnt az életemből, egy másik férfi miatt. Én kezdetben jó oké, ezzel nincs is baj, úgysem akartam semmit tőle. Eltelt 1-2 hét, és egyre többet gondoltam rá, már kezdett hiányozni. Úgy kb. 1-1,5 hónap után, rám ír, hogy mi a helyzet velem, jó volna újra összefutni, meg mondom őszintén nagyon örültem ennek, és természetesen benne voltam a találkában. Addig tök jól elvoltunk, míg nem mesélt magáról, hogy összejött valakivel, ezt a témát gyorsan lezárva annyit mondtam, hogy örülök neki, legyetek boldogok. Erre megkaptam tőle, hogy féltékeny vagyok, nem akartam elhinni és tagadtam is, hogy az lennék (később belegondolva volt igazság benne, életembe nem voltam ennyire féltékeny bárkire is). Na ekkor jöttem rá, hogy fene vigye el én fülig beleszerettem ebbe a lányba. Mondjuk sokat segített az a 1-1,5 hónap szünet, hogy ráébredjek, hogy sokkal többet jelent számomra, egy egyszerű barátnál. (Mondjuk a másik sráccal nem tartott sokáig, miután újra elkezdtünk beszélni, rá 1-2 hétre meg is döglött a kapcsolatuk) Mint ahogy írtam kezdetben nem igazán volt az esetem, maximum fizikális vonzalmat érezhettem iránta, de később ez gyökeresen megváltozott, egyszerűen nem vonzott más lány rajta kívül, mind fizikálisan, mind szellemileg. Igaz azóta külön utakon, bár eltöltöttünk nagyszerű 2 évet, mint egy pár, de azóta sem találtam még egy olyan lányt aki fele olyan nagyszerű lett volna számomra, mint ő.

Na egy szó mint száz ebből még bármi is kialakulhat, mint ahogy az esetemből is látszott, viszont míg nem hagyod el ezeket a felesleges aggályaidat és míg nem érsz fel újra egy új kapcsolatra, addig ne tartsd illúzióban a srácot. Annyi biztos, hogy nem vagytok közömbösek egymáshoz, lehet akkor fogod jobban értékelni, mikor már nem lesz az életed része, és akkor már lehet, hogy cseszheted, nem biztos, hogy lesz szerencséd, mint anno nekem. Szóval a helyedben azon gondolkozz el, mi lenne, ha kirepülne az életedből, mennyire tudna hiányozni és esetleg tudnád-e mással pótolni a hiányát.