Lányok, nők, ha elmondásotok szerint "domináns" férfira vágytok, akkor miért vagytok felháborodva, ha alárendelt féllé váltok a kapcsolatban?

11: "Amíg olyan gyenge ember vagy, hogy valaki más elnyomására van szükséged ahhoz, hogy férfinak érezhesd magadat, addig nem fogsz kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élni soha."

Esetleg próbáld már meg értelmezni a beidézett mondatot! Nem a kérdezőnek, hanem a nőknek van erre szüksége.

Mert ha azt mondom, hogy domináns férfire vágyom, ezalatt arra gondolok, hogy egy határozott, magabiztos kiállású férfit szeretnék egészséges önbizalommal, aki mellett "védelmezve" érzem magamat.

Amiért te nem érted a dolgot az az, hogy nálad a domináns és az elnyomó szinoníma. Márpedig az elnyomó férfiak általában a domináns férfiak ellentetjei: az elnyomó férfiak azok a komplexusos kis pötsök, akik-révén, hogy a kinti világban nem tudnak érvényesülni, hazamennek és otthon nyomják le a nőt, mert egyedül őt tudják.

Mellettem viszont világ életemben domináns férfiak voltak, mert csak egy határozott, érős, okos férfit tudok velem egyenrangúnak tekinteni. Egy ilyen férfi tud kezelni.

Egy gyenge vagy buta pasit helyből bedarálok.

Akar a fene domináns férfit, legalábbis én biztos nem.

Az, hogy adott helyzetben valaki tud domináns lenni, mert erre van szükség, mondjuk egy csapat vezetőjeként vagy egy kiskutya tanításakor vagy csak szimplán olyan helyzetben, ahol mondjuk felmerül egy probléma vagy feladat , de mindenki határozatlan, de egy valaki legalább képes átlátni és irányítani a szituációt - itt jól jön a dominancia, férfinak és nőnek is. Nekem mindkét nemnél imponál az ilyesmi, de ez nem azt jelenti, hogy szeretném, hogy bárki tehetetlen kisgyerekként kezeljen, egy párkapcsolatot meg pláne nem építenék erre.