Alacsony és vékony adottságú pasiként valóban csak alárendelt szerepem van a boldogok birodalmában?

Ugye mindig kellenek statiszták a filmekbe, hogy hiteles legyen. A gazdagok között kell, hogy legyenek szegények, a győztesek mellett vesztesek, az építők mellett rombolók és szépek/sikeresek mellett rondák/lúzerek. Lehet, hogy az én sorsom előre meg van írva és csak követnem kellene ahelyett, hogy harcolnék ellene. Húszas éveim közepén járok és soha nem csókoltam meg még csak egy lányt sem. Ha én nem lennék, akkor a boldog szerelmespárok, a magas, jóképű sportos pasik és csinos, szőke, angyali arcú csajok nem érezhetnék magukat annyira különlegesnek a Földön és azt gondolnák, hogy ez teljesen természetes adottság. Sőt egy idő után megunnák, mert nem lenne akihez tudnák mérni a pillanat varázsának értékét és nem lenne olyan különleges ("Más szerencsétlen, de mi boldogak és tökéletesek vagyunk és még édesebb az íze"). Szerintetek is így van?