Hosszú távon a vallás két ember közé állhat?

Én papíron katolikus vagyok, de a valóság az, hogy sosem volt vallásos a családunk, és én magam ahogy felnőttem, eljutottam oda, hogy bár hinni mindenképp kell valamiben, a betű szerinti vakhitet butaságnak tartom. Ennek ellenére tisztelem a kereszténységet, nem tartom egy rossz vallásnak, és nagyon elismerem Jézus munkásságát, akit én inkább egy filozófusnak tartok, akinek a munkássága szerintem sokkal közelebb áll a buddhizmushoz, mint a zsidó valláshoz.

Azért vetődött fel bennem a fenti kérdés, mert mostanában célzottan és szándékosan vallásos közösségekben ismerkedem lányokkal. Az ugyanis a tapasztalatom, hogy csak ott érdemes. Ezt nagyon hosszan kifejthetném, de az évek során egyszerűen elegem lett a korombeli lányokból. Egyszerűen képtelenség nekik megfelelni, azt se tudják, mit akarnak, felszínesen ítélnek és túlontúl önérzetesek. Szinte mind csak a saját igényeivel foglalkozik, semmi ártatlanságot, alázatosságot, áldozatkészséget nem látok bennük. Azt tapasztalom, hogy istenhit ide vagy oda, amit keresek, leginkább vallásos, kicsit konzervatívabb lányoknál találom meg. Egyszerűen kimunkáltabbak belülről, lelkibbek, kedvesebbek, jobb fejek. Nem elkényeztetett kiskirálynők, mint az átlag csajok.

Viszont kissé félek, hogy a felemás hozzáállásom a vallásossághoz hosszú távon visszájára sül el. Mi erről a véleményetek? Élhet tartósan egymás mellett két ilyen ember, vagy ez konfliktusokhoz vezet? (A szexre most nem térek ki, de nem hinném, hogy probléma lenne belőle, mert jól tudom, hogy ma már a vallásosak se tartják be szerencsére a házasság előtti szex tilalmát.)