A harmadik találkozó után már érdemes elengedni azt az érzést, hogy "lehet, hogy mégsem jön össze", vagy mindig készülni kell a legrosszabbra?

Nem kell egy percig se készülni a legrosszabbra.

Egyszerűen nem kell illúziókba ringatnod magad. A jelenre figyelj, ne arra, ami lehet a dologból.

#6

Én mondjuk nem tudnék olyat elképzelni, hogy egynél több emberrel ismerkedjek, nem még randizzak.

Mindig csak egy emberre koncentrálok, de rá teljesen figyelmemmel, és ha vele egészen biztosan nem jön össze semmi, akkor kezdek el azon gondolkodni, hogy elkezdek mással ismerkedni.

#8

Egy hülye kihívás miatt pedig nem élnék vissza mások érzelmeivel.

Az, hogy össze-vissza randizol mindenkivel, aki igent mond, egy tökéletes módszer arra, hogy lószaft se legyen egyikből se. Heti 1-2 találkozás elég lassú tempó. Ha 2 lánnyal randizgatsz, akkor csak félgőzzel ismerkedsz mindkettővel, és ezt nagyon érezni. Rádásul ez neked heti 4 randi, állandóan elfoglalt leszel. A csajok meg beleunnak, hogy heti egyszer füttyentesz, ha ő a soros. Gyorsan meg fogja unni, és keres olyat, aki csak rá koncentrál, és több energiát fektet az ismerkedésbe.

Te is el fogsz oda jutni, mint a gyakoris pua bajnokok, hogy egyfolytában randizol, fizeted azt a bizonyos első kávét, de tízből nyolc nő elhajt a p...ba, és haverság se lesz, nem hogy szex. Te meg hisztizhetsz, hogy majd fizeti a kávéját, mert a fizud rámegy az első randikra. Aztán még annyi sikered se lesz, mint előtte.

Randira hívni valakit nem kihívás. Megtartani, na az az igazi művészet.