Mennyire igaz az a sztereotípia, hogy a nők leginkább csak a gazdag férfiakkal jönnek össze?

37 éves vagyok, soha egyetlen gazdag pasim sem volt, pedig lehetett volna. De én nem szeretek tárgyként funkcionálni, sem pedig beosztottként, rühellem a lekezelő stílust, és ez általában már az első randikon előjött ez a probléma, és időben leléptem.

A kereslet-kínálat értelmében vannak ilyen nők, persze, és megvannak hozzájuk a pasik is. De van, aki visítva menekül a gazdag pasik sztereotípiájától (ha már általánosítunk), és akkor se kellene neki, ha az utolsó szaporodóképes hím lenne a földön az illető.

Az a nő, akinek ez kell, akinek a pénz a legfontosabb, az olyan is. Ezeket a pasikat csak bizonyos külsővel lehet behúzni (és bármelyik átlagos csajból csinálok instamacát, ha van rá elég pénz, mert a szilikon, a műhaj-műpilla-műminden, meg némi fogyókúra, edzés, és smink hatására bárki nézhet ki úgy, mint egy instamodell), és ennek a külsőnek a fenntartása is pénzbe kerül. Valószínűleg neked is ez a típus jön be, kérdező, csak nincs meg rá az anyagi kereted. De attól, hogy ilyeneknél próbálkozol, az nem jelenti azt, hogy ezek lennének a valódi nők.

Nem élünk rossza anyagi körülmények között finoman fogalmazva...

De amikor megismerkedtünk, nem az volt az első kérdésem, hogy mennyit keres.

Felőlem kereshett volna havi 6 millàt, ha bunkó, nem tud nőként kezelni akkor lesz@rom.

Nyilvàn kell a pénz az élethez, de egy kapcsolatban nem hiszem, hogy a bankszàmla egyenlege adnà meg a stabilitàst.

N34