Nagyon sikertelen vagyok a lányoknál, változhat ez még a későbbiekben?

Uhh. Nekem már ez is iszonyú késeinek tűnik, hogy majdnem 20 voltam mikor elveszítettem. Óriási traumaként fogtam fel, és egy lányra sem mertem ránézni. Ennyiből megkönnyebbült a lelkem, hogy már tudom milyen és nincs az, hogy még el sem tudom képzelni.

Gondolkodtam már rajta, hogy miért vagyok ilyen, persze. Folyton folyvást ezen töprengek, de hiába körvonalazódott ki, hogy miért is, nem segített semmit. A családi hátterem tökéletes. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy óvodába mikor volt egy "barátnőm" és otthon elmondtam nagy büszkén, egyből lehurrogtak, hogy szó sem lehet róla, meg majd 18 évesen. Emlékszem a helyre is, a szavakra is tisztán ahogy mondják. Aztán fokozatosan "elnémultam" ha visszatekintek a múltba. Igaz ötödik osztálytól egy olyan osztályba kerültem ahol a legszebb lányok utáltak és csúfoltak. Az aztán végleg betette az ajtót. A középiskolában sem voltam egy népszerű valaki, az a 4 év is úgy telt el, hogy egy lánnyal sem ismerkedtem komolyan az új suliból. Az egyetemen már picit nyitottabbak lettek a lányok is, az első évben. Két lánnyal sikerült kicsit komolyabb viszonyba kerülni, (nem párkapcsolat persze) de ennyi is volt. Most vagyok harmadéves, de idén meg minden olyan mint ötödikbe: levegőnek vagyok nézve, egy senki lettem ismét.

Nem tudom 100%-ig pontosan, hogy mi az oka, hogy ennyire félénk vagyok, de szabályosan érzem(!) hogy meg vagyok bénulva ha ismerkednem kellene egy ismeretlen csajjal, legyen ez az egyetemen, akár valami klubban.