Nő vagyok, és anyám skizofrén. Ha én nem vagyok beteg, járnátok velem?

Az Öcsém éveken át cikizett, hogy miért egy lelki sérült emberrel jöttem össze (rémes gyerekkora volt az tény, de normális felnőtt lett belőle nagyon nagyon szerettük egymást). 2 evre rá összejott ő is a bnőjével, az előbbivel szakított mondván defektes, es soha többet nem lesz olyannal akinek nem rendezett gyerekkora volt. Mi kezdetektől tudtuk hogy abszolút nem illenek össze, de senkinek se hitt, mindig jött a párkapcsolati tanácsaival. A párommal tökeletes kapcsolatban éltünk, mindenben egyformák voltunk, még a "lelki sérültségunk" is hasonló volt...tudtuk mi kell a másiknak.

Az én párom sajnos meghalt betegségben, a Tesóm pedig szakított a bnőjével.......

Sztem jobban jártál hogy a fiú egyenesen megmondta.

a srác aki ezt mondta neked tévedett, mert pl azt, hogy te mit érzel, hogyan gondolsz dolgokra azt ő tudta volna jobban megérteni

ez most lehet kegyetlen lesz, de ha anyukád állapota súlyos, akkor kb olyan feltétellel mennék bele ilyenbe, ha ritkán látogatjuk meg

vannak betegségek amikkel jobb nem találkozni, vagy amennyire lehet kerülni, ha már "benne van a csomagban"

ha meg nem súlyos az eset és lehet vele normálisan kommunikálni, akkor még érdekes is lehet testközelből látni ezt a dolgot

ő más fajta sérelmeket élt át, vagy máshogy reagálta azokat le, mint ahogy a példa is mutatja

ő sem hibás, meg lehet érteni az ő álláspontját is

és veled is anyukád miatt nem akart semmit, mert neki ez a dolog nagy teher, fogadd el!

keress olyat aki így is elfogad és szeret, biztosan találsz :)