Hogyan kezelitek ha az egyik szülőtök skizofrén beteg?

Kérdés, hogy ki állítja ezt, te vagy orvosi szakvélemény.

Az elsö esetben semmit nem kell tenni, mert valószínüleg semmi baja, csak te nem egyezel vele.

A második esetben odafigyelni rá, hogy a megfelelö kezeléseket megkapja, a gyógyszereket rendszeresn szedje.

Úgy van, ahogy az első írja.

Vegye be a gyógyszereit.

Másképp könnyen a zárt osztályon köthet ki.

Nekem édesapám az, kiskorom óta, kb. 3éves korom (2000) óta.

Paranoid skizofrén.

Kezdetben egy évig volt olyan rossz állapotban, hogy anyám el vált tőle és külön költöztünk, az orvosi részt nagyon nehéz volt elintézni, holott apukám a nap 24 órájában halucinált...

Bár nem követett el semmit, azokból amiket mondott arra lehetett következtetni, hogy életveszélyes mellette maradni.

1 évvel később kapott már gyógyszereket, azt nem szedte, így havonta injekcióra kellett/kell járnia.

Akkor sokkal jobban lett egy ideig, de ezt azért senki se úgy képzelje el, hogy tünetmentes volt, valamiért a médiában sokat olvasni ezt a kezelt skizofrén betegekről, hát én még egy tünetmentesre kezelt skizofrénnel sem találkoztam, pedig többet is ismertem.

Így is egésznap szinte halucinált, hangokat hallott és magában beszélt, azzal a különbséggel, hogy tudott rám is figyelni, lazább volt és tudott kicsit kevesebbett törődni ezzel az egésszel. Nem gyanusítgatott embereket, nem voltak agresszív megnyílvánulásai.

Így már éveken keresztül rendszeresen, heti szinten látogattam.

Aztán 2007-ben, rendszeres kezelés mellett, annyira leromlott az állapota mint még soha, elég hirtelen, fene tudja, hogy miért.

Itt már rendszeresen megvert embereket, illetve ki tudja, hogy mit csinált amikor elment a lakhelyéről, de senki nem jelentette fel, nem indítottak ellene eljárást...

Persze én ezt a reakciót nem értem.

Én akkor voltam 10 éves és ha bementem vele a boltba akkor elkezdett vádolni idegen embereket, hogy pedofilok és engem akarnak, stb.

De csak simán kiküldték a boltból.

Anyukám így először egyre kevesebbet, majd egyáltalán nem engedett apukámhoz, egészen 2010-ig.

Apukám ettől mégrosszabb állapotba került.

A nővére és anyukám is azon munkálkodott, hogy bevigyék kórházba, de állitólag ha nem követett el semmit, nincs ellene vád, akkor nem lehet bevinni az akarata ellenére, míg kezelésekre normálisan jár.

Aztán egyszer már a nagyon sokadik hívásra, végre kimentek a rendőrök... Akkor meg érthetetlen módon, egy hatalmas csapat rendőr ment ki.

Bár nem hinném, hogy teljesen szakszerűen jártak volna el, elég sokat hibáztak, lekezelően beszéltek vele, hergelték, végül pszichiáter segítségével sikerült együttműködésre bírni és korházba szálítani.

Ekkor 3 napot töltött ott, aztán kiengedték, nem tudom, hogy változtattak e a gyógyszerén, de egy nagyon kicsit jobb lett az állapota.

A nővére lett a gyámja.

Most 21 éves vagyok és tartom vele 2010 óta rendsresen a kapcsolatot, de sokszor eszméletlen nehéz vele.

Amúgy így is nagyon jó apa és nem cserélném el semmiért, szép pillanataink voltak együtt, jobban szeret mint nagyon sok szülő a gyerekét, de azért elég stresszes dolog ez...

Ahhoz képest, hogy 18 éve kezelik borzasztó állapotban van és ha most már felnőttként tudatosabban figyelnék a kezelésére (amúgy nem én vagyok a gyámja, még mindig a nővére az, nem nagyon van beleszólásom a dolgokba), az orvosaira, akár külföldre vinném, az most már nem segítene, csak rendkívül költséges lenne.

Már olyan állapotromlásokon van túl ami már visszafordíthatatlan, az egész múltja, a történelme más, szószerint egy másik világban él egyfolytában halucinál és van egy tucat nem létező ellensége...

Egyedül attól félek, hogy mi lesz ha a betegsége majd ellenem fordítja, mert eddig minden barátja, családtagja ellen fordúlt fokozatosan, mindenkiről kitalálta, hogy nem is az aki, csak felvette az arcát, akinek kiadja magát az már nem él, stb.

Előbb vagy utóbb rólam is kifogja, ez biztos, csak szegény ha tőlem is elfordúl, akkor teljesen egyedül fog maradni, magát pedig ellátni sem tudja. :/