Mi bocsátható meg, nézhető el, egy beteg (paranoid skizofrén) anyának?

Ha tényleg (orvosilag bizonyitottan) beteg, akkor nem felelös a viselkedéséért, nem tehetsz neki szemrehányást emiatt.

Viszont elviselni nagyon nehéz, sok kitartásra lesz szükséged. Ha van valaki, akivel tudsz erröl beszélni, az nagy segitség, mert különben idövel teljesen felörlödsz.

Apai nagymamám skizofrén volt. Nekünk, gyerekeknek csak akkor mondták el, hogy beteg volt, amikor már meghalt, de azt mi is tudtuk (érezük), hogy valami nem oké vele. A szüleim házassága elején csinált durva dolgokat, beállíott ordítozva az éjszaka közepén meg hasonlók, anyukám ezért nagyon sokáig nem volt hajlandó találkozni vele. Minket elengedett hozzá, ha ott volt apukám. Később aztán találtak neki valami jó gyógyszert, azzal valamennyire normalizálódott az állapota.

Édesapám mindig, a legdurvább időszakában is rendszeresen látogatta. Azt mondta, legyen bármilyen, neki az anyja, akkor is az lenne, ha gyilkos lenne. Nagypapától akkor már rég elváltak, és apu azt mondta, nagymamának ő van egyedül a világon, és kötelessége gondoskodni róla, akkor is, ha rettentően fárasztó, és semmi köszönetet nem kap érte. A legkevésbé sem izgatta, hogy sem ő, sem mi, unokák nem kaptunk tőle szülinapi ajándékot például. Igaz, apukámnál önzetenebb embert nem ismerek a világon. Ő mindent megbocsátott neki.

Ismerős helyzet... szedi rendesen a gyógyszereket?

Egyébként pedig pont annyira hibáztatható, mint egy rákos, hogy sugárkezelésre jár az unokázás helyett.