Nő vagyok, és anyám skizofrén. Ha én nem vagyok beteg, járnátok velem?

Miért ne tanultad volna meg, hogy mi a szeretet? Amúgy meg ha nem akar tőled semmit, akkor őszintén, nem vesztettél vele semmit sem.

Én anno exemre, aki egészséges, normális embernek gondoltam, meghalt az anyja, és mivel nekem is, azt hittem, majd megértjük egymást és kitart. Hát nem.

Attól mert valaki ugyan azon megy keresztül, sajnos nem mindig ismerik el.

De szerintem veled nincs baj.

Ez legyen az ő baja, és ne a tiéd. Már innen megmondom neked, hogy a csávónak több lelki nyomora van, mint neked. ;)

Másrészt nekem voltközépsuli után lány szobatársam, aki elmondta. Nővérét is ismertem, vele is összebarátkoztunk, ő pláne egy szeretnivaló, cuki csaj volt. Érdekes módon mindkettőnek volt akkor is kapcsolata. Sőt, évek teltek el azóta, az egyik már férjhez ment és gyereke is van, a másik meg múltkor láttam, hogy ő is megházasodott.

A pasi fejében van gond, van egy becsípődött elképzelése és azután fut. De hogy őszinte legyek, ha annyira megfogtad volna őt, egyáltalán nem érdekelné ez sem. ÉS ugyanitt jegyzem meg, hogy senki már, egészséges és normális (nem labilis, lelki gondokkal küzdő) embert sem fog.

A pasi stiklijét vagy ürügyét tehát ne vedd magadra, jobban jársz nélküle. Ezt a stiklit meg hagyd meg neki. Ha megszeretnek, akkor szeretnek bárhogyan is, ha ilyen okok eltántorítanák az embereket a másiktól, rengeteg kapcsolat nem is létezne. ;)